Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
a vonómarhát a tarló kon, tall ó kon legeltették, itt is mindenki a sajátját. Az őszi hónapokban a rétekre is kiengedték a jószágot, meg azokba a völgyekbe, kis tisztásokra és földek végébe, ahová a tehóncsorda nem mehetett. Az 1940-es évekre már az egész Hegyközben nagyon megcsappant az ökrök száma, s a ló mellett főleg tehenet igáztak, igy fokozatosan megszűnt az igavonók külön legeltetése. A korabeli közbirtokossági jegyzőkönyvek, szerint a közgyűlések olyan határozatot hoztak, hogy "külön legeltetés nem lesz, az igavonó is csak arra a részre járhat, ahová a csorda marha és az igavonó után a csordás fizetéséhez felerészben kötelesek 51 hozzájárulni." A fejősteheneket és a borjakat a Hegyközben mindenütt a falu közelében lévő legelőkre hajtották. A falvak XIX. század eleji legelöterületére vonatkozó pontos adatok nem ismeretesek. A legelőelkülönitósek előtt a földesúr és a jobbágyok 52 közösen használták a legelőt. Az 1826-ban végzett összeírás szerint Radványban 132 hold, Filkeházén 239 hold, Vitányban 171 hold közös legelő volt, Vilyben pedig még nem mérték fel 53 a legelő területét. Mikóházán a XIX. század közepén elegen54 dó legelőről irnak. A többi faluban a határbeli erdők és cserjék tisztásain legeltethették a csordát is. A XIX. század második felében, az elkülönítések után sok helyen feltörték 55 a legelőket. 1895-ben a hegyközi legelők összterülete 4.668 kat. hold, s erre 4.900 szarvasmarha jut. 1935-ben az 5.350 Kft szarvasmarhát 4.244 holdon legeltethették." 57 A hegyközi legelők közepes minőségűek, ' de az egyes falvak természeti adottságaitól függően eltérőek. Alsó- és Felsőregmecen, Vilyvitányban, Füzérradványban jobb a legelő, jó vadlóherés fü terem rajta. A Hutákban, Pusztafaluban, Pálházán viszont kopár, partos, gyenge minőségűek a legelők. A közlegelőkön kivül a csorda időszaki .legelőjéül használták a réteket és betakarítás után a gabonafélék tarkóit. A csorda a tarlókat behordástól az őszi szántásig járta. Az állatok itt sokkal több és jobb minőségű füvet találtak, mert a legelők ekkorra már jórészt kisültek , a tarlón pedig zsirosabb fü termett, A legelők felosztatlan állapotban a falu közös tulajdonát képezték, és igazgatására, kezelésére minden községben már a XIX-XX. század fordulójától létrejött az állattartó 58 gazdákat tömörítő szervezet. Elnevezésük változó. A század27
