Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

sorban tavasszal hajtottak az erdőre, amikor fogytán volt a takarmány. Füzéren a legények, Pusztafaluban, Füzérkajatán és a Hutákban az idősebb férfiak vagy gyerekek őrizték csoportosan, illetve egyénileg a marhát. Kovácsvágáson a jármos teheneket és ökröket szombat estétől vasárnap estig csoportosan legeltették a legények az erdei tisztésokon. Az erdei szálas füveken kivül a gyertyánfa és a tölgyfa levelét is megette a szarvasmarha. Különösen a szekftziók

ban, a friss vágások helyén nőtt nagyra a fü, itt volt jó legeltetési lehetőség. Az ugaron hagyott földeknek a Hegyközben is jelentős szerepük volt az igavonó állatok nyári legeltetésében. Az ugarokat tavasztól júliusig legeltették, akk or kezdték "búza alá szántani." Ahol nagyon kovés volt a rét /Pf., Huták/, először lekaszáltak az ugar füvét, és csak a második füre hajtottak a jószágot, A vonómarha őrzése az iskolás gyerekek, az un. cselédek /Ny./ és az idős férfiak dolga volt, őket hivták ökrészek

nek. Amelyik családban nem volt idős ember, a munkabíró férfiak hajtották ki a vonómarhét, és a mér kint levő öregeket kérték meg, hogy vigyázzanak az állatokra, amig a gyerekek kimennek. A szívességért egy pakli dohány

t Vagy néhány fillért fizettek. A századfordulón és az első világháború körüli években az ugarokon még összeeresztették a marhát, közösen őrizték. Később, amikor már az ugarföldek egy részébe kapásnövényeket ültettek és lóherét vetettek, akkor mór minden család csak a saját ugarján legeltetett, rendszerint láncon. Az ökrészek reggel általában a tehéncsorda után hajtottak, este pedig sötétedésig maradtak. Kutyát nem tartottak az ökrök őrzésére. Az idősebb férfiak az ugarföldek szélén álltak és ha szaladni kellett a marha után, a gyerekeket küldték. Nagyon vigyáztak a jószágra, mert az ugardülő mellett kalászosok vagy kapások voltak, és ha valamelyik gazda vetését lebitorolta a marha, akkor fölbecsülték a kárt, s ezt meg kellett fizetni. A jószág mellett az öregek pipázgattak, beszélgettek, a gyerekek pedig különféle játékokkal szórakoztak. A fiúk leggyakoribb játéka a csürközés

, osürkézés vagy csülközés volt. A játék kelléke egy 7-8 cm-es fadarab, aminek mindkét végét egy kissé hegyesre faragták. A játékban résztvevők két csoportra oszlottak és egymástól távol álltak fel. Az egyik csoportba tartozóknak bottal olyan messzire kellett elütni a 25