Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

zeltek. "Az ember azér tartotta a tehenet többnyire, hogy dógozott is rajta, meg tejet is adott." - mondják. Az 1-2 holdasoknak és a napszámosoknak csak egy tehene volt, amit valakiével összefogva igáztak. A két világháború közötti évtizedekben a pusztafalusiak, füzérkajatiak és a pálháziak foglalkoztak növendék marha tenyésztésével és eladásával. Elsősorban a szántóföld mennyisége és az istálló nagysága szabta meg a tenyésztett és az eladásra szánt szarvasmarhák számát. Ezzel főleg a nagygazdák és azok foglalkoztak, ahol több férfi volt a családban. A kisborjúkat vándor mészárosoknak adták el, és jellegzetes pénzszerzési forrás volt a Hegyközben a nehézökrök eladása a szerencsi cukorgyárnak. Az őszi munkák befejezése után feljavították az igás ökröket és eladták a szeren32 csinek. Az ősszel eladott ökrök árából a gazdák tavasszal fiatalabb jószágot vettek, és a különbözetből még pénzeltek is. Ebből fizették az adót és földet vásároltak. Az 1950-es évekre az ökörtartás szinte teljesen megszűnt. A 6-8 holdas, illetve ettől nagyobb gazdaságokban a ló, az ettől kisebbekben a tehén a fő igavonó állat. A birtok nagyságán kivül az is befolyásolta ezt, hogy az illető gazda a lóval vagy a tehénnel szeretett-e jobban foglalkozni. Az 1950-es évek végére a fuvarozási lehetőségek csökkenésével, illetve a férfiak iparban történő elhelyezkedésével együtt jelentősen lecsökkent a lovak száma. Az 1951. évi 6k0 lóval szemben I96O33 ban már csak 225 lovat tartottak a Hegyközben. Az 1950-es években azokban a családokban, ahol továbbra is a mezőgazdasági munka a főfoglalkozás, sokan hizlalták az Állatforgalmi Vállalathoz leszerződve a szaporulatot, elsősorban a bikákat. A szerződéses hizlalás azoknál jelentősebb, akik valamilyen nagyobb beruházást /pl. házépítés/ terveznek, illetve ahol olyan idősebb férfi van a családban, aki ráér az állatokat gondozni. A család tejtermék szükségleteinek biztositása továbbra is lényeges cél, de a két világháború között még fontos pénzkeresetnek számitó piacozás csak a Sátoraljaújhelyhez közeli falvakban jelentős. A termelőszövetkezetek megalakulása megváltoztatta a szarvasmarha tartás célját, és jelentősen csökkentette a háztáji gazdaságokban tartott marhaállományt. Minimálisra csökkent a tehén igázása, hiszen a termelőszövetkezetek minden községben biztosítanak lovasfogatot a háztájiban termett nö18