Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

vények hazaszállítására. A tehenet teje és szaporulata miatt tartják. A tejet a család szükségletén túl rendszerint eladják a csarnok

ban. Az utóbbi évek jelentős állami dotációja stabilizálta a háztáji szarvasmarhaállományt. Gyakran még az ipe.rban és az erdőgazdaságban dolgozók is hizlalnak eladásra növendékmarhát, ha szükséges a takarmányt biztosítani tudják. Az évszázadok folyamán a haszonvétellel együtt változtak a szarvasmarhafajták is. Ezt a takarmányozás intenzivebbé válása tette lehetővé, ugyanakkor az új fajták elterjedése módosította is a szarvasmarha hasznosítását. A XVIII. században Magyarországon még a szürke magyar marha az elterjedt, amit elsősorban igavonóereje és húsa miatt tartottak. Ezután fokozatosan a jobban tejelő nyugati fajták honosodtak meg. Területünkön a XIX. század végéig a magyar fajta tenyésztése dominál. Az l850-es években a magyar marha egyeduralmát Abaujban csak az északi hegyvidéken szakítja meg az apró termetű, igénytelen hegyi marha. A nyugati tejelő fajták már a XIX. század „ 35 első évtizedeiben megtalálhatok a hegyközi uradalmakban, a parasztság körében azonban csak a század vége felé kezdenek elterjedni. 1880-ra Abauj-Torna megyében a marhaállomány egyhatoda, Borsodban és Zemplénben egyharmada tartozik az intenzivebb fajtákhoz. A Hegyközben a fajtaváltás a századforduló évti37 zedeiben zajlott le, amit jól szemléltet a mellékelt táblázat. /Lásd: 2.sz. melléklet/ 1895-ben még az állomány 72 %-a. magyar fajta, és a hegyvidéki mokány fajta mellett csak 14,2 % az intenzivebb nyugati szarvasmarha. ÍTéhány faluban azonban már ekkor megkezdődött a fajtaváltás, és jelentősen lecsökkent a magyar fajta aránya /Hollóháza 5,5 %, Kisbózsva 36,k %, Mikóháza kk %, Rudabányácska 3,5 %, Széphalom 35,9 %/. 19H-re már túlsúlyban van a pirostarka /66,k %/, és a borzderes, illetve egyéb intenzív marhafajták mellett 19,7 %-ra csökkent a magyar szürke állomány. Filkeházán, Püzérkajatán, Kovácsvágáson, Nyíriben, Pálházán azonban még ekkor is jelentős. Az első világháború utáni években a fehér ökröt

, fehér tehene t

/Pf./, a fejir marhát /M. / a. pirostarka, a svájcer marba /M./ váltotta fel. Az 1930-as években már az állomány 90 %-a pirostarka fajta. Adatközlőim szerint nehezen szokták meg a pirosökröt

. "Azt mondtam a gazdámnak, hogy 19