Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
itt szerezték be /pl. többek között a kolompot/. A szarvasmarhatartás szókincse is jól tükrözi a XVIII, századi betelepülések nyomán ma is érzékelhető nemzetiségi viszonyokat. A szláv /szlovák és ukrán/ elnevezések Füzéren, Filkehézén, Hollóházán, Kishutában, Nagyhutában, Vágáshutában, Mikóhézán, Széphalomban és Rudabányécskán fordulnak elő. Ezeken belül eltérések vannak az egyes falvak között, de ezek részletes nyelvészeti vizsgálata a jövő feladata. Nincs lehetőség az állattartás minden jelenségének részletes etnogeográfiai vizsgálatára. Csak néhány olyan jelenséget és terminológiát emelek ki, amelyek elsősorban az észak, északkelet felé mutató kapcsolatokra utalnak. A lakóházzal egy fedél alá épített és a szobával közös bejáratú istálló általánosan elterjedt az Északkeleti-Kárpátok szlovák, lengyel és kárpátuk147 ran lakosságú területein. Az Alföldön csak a legszegényebb családoknál fordult elő a lakóházhoz épített külön bejáratú 148 istálló. Az erdei füszedésnél alkalmazott sajátos hátizsák149 szerű ponyvafelkötési mód Gömörben és a kárpátukránok lak150 ta Rusky Pótokon is előfordul. A hegyközi preszipa megfelelője a gömöri visipka , nasipka. A fü- és szénahordó ponyva travnloa , travnicka , plachitka , plaohticka elnevezését PaládiKovács Attila az elmagyarosodott szlovák és ukrán népesség, illetve a Bükk- és a Zempléni-hegység szlovák falvai sajátos151 ságának tartja. Ugyanilyen néven előfordulnak Gömörben a 152 > szlovákoknál, a zempléni Kazimirban, plachtanka néven Rusky 153 Pótokban. A piacozásnál használt batyu ajda és zajda szlovák közvetítéssel átvett ukrán szó, de maga a batyuzás a nyugati és a keleti szláv népeknél, és a velük érintkező magyar 154 , nyelvterületeken is általánosan ismert. Az abara tipusu szénatartó a történeti Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros és Szatmár megyék magyar és ukrán, valamint a sárosi szlová155 kok és a máramarosi románok jellegzetes építménye. J A Zempléni-hegység jellegzetes szénatartója a sop , sopa az abara helyi megfelelője. Tovább követhető Ung, Bereg megye magyar falvaiban, illetve a szlovák, lengyel és ukrán területeken is. A nők háton való trágyahordására szintén észak felé találunk analógiát. 157 Az istállóbeli függesztett hálóhely kapcsolatai ugyancsak észak felé mutatnak. A zempléni Kazimir158 ban posoilka a neve a láncon lógó függőágynak. J A járom részeinek magyar elnevezései is inkább a felvidéki adatokkal 105
