Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

lyettük tavasszal az olcsóbban megvehető tinókat állították be. Szecskának megvágva téli takarmányként a silányabb minőségű szalmát is megetették. A lombszónét csak inségtakarményként használták. Az állattartás építményei is az elsősorban önellátó jelleget hangsúlyozzák. Az istállót a lakóházzal egy fedél alá, annak a végébe építették. Mérete a gazdasági helyzettől függően változó, de a lovat és a szarvasmarhát még a módosabb gazdaságokban is rendszerint közös istállóban tartják. Az istállónak ilyen elhelyezése azokon a területeken elterjedt, ahol a földmüvelés és az állattenyésztés szervesen kiegészíti egymást, mig a tipikusan állattartó vidékeken minden állatfajtának külön épületet emelnek. A szarvasmarha takarmányozása a mindig fal mellé helyezett, korábban egy fatörzsből faragott, majd deszkázott oldalú válóból történik. Ezek elhelyezésében a gazdaság nagysága alapján vannak eltérések. Jellegzetesek a rögzitett vagy mozgatható négyszögletes istéllóbeli szénatartók, amelyeket mindig az egyik sarokban, ritkábban az eresz alatt helyeznek el, és az egyszeri etetéshez szükséges takarmányt tartják benne. A téli takarmányokat a lakóház padlásán és csűrökben, a módosabb gazdaságoknál pedig külön szénatároló sopban, ritkábban kazalban helyezték el. A széna kazalban tárolásának esetlegességét mutatja, hogy területünkön nem ismerik a gyári szénavágót. Szükség esetén a nyélről levett kaszával vágták meg a kazlat. A szálastakarmányok istállóba hordására a négy kötőszalaggal ellátott ponyvát használják. Sajátos a répa és krumpli kör alakú veremben való téli raktározása. A XVII-XVIII. századi szlovák és kérpétukrán betelepítések erősen vegyes nemzetiségi képet alakítottak ki a Hegyközben, amelyet az együttélés során a kölcsönös egymásrahatások sem tudtak kiegyenlíteni. Ez a kistáj összekötő kapocs az Északi- és Keleti-Kárpátok kultúrája között. Sajátos földrajzi helyzete és a szláv betelepítések miatt az állattartásban is találunk olyan elemeket, amelyek eredetét elsősorban észak, északkelet felé kereshetjük. Korábban jóval élénkebbek voltak a hegyközi falvak észak, északkelet felé irányuló gazdasági kapcsolatai is. Az első világháborúig Kassára, Királyhelmecre, Nagymihályba, Gálszécsre, Ungvárra jártak vásárra, de az állattenyésztéshez szükséges eszközöket is 104