Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

mányát annyira tiszteletben tartja, hogy ünnepies alkalommal vagy tánczvigalomban abban jelenik meg . .., aki közöttük huszár nem volt, az szerényen visszavonul, s csendesen, sokkal egykedvűbben mulat." A huszár múlt nemcsak az obsitosok magatartásában — talán háryjánoskodásában — nyilvánult meg, hanem ezek szerint a férfi viseletben is. A Barco ezredben eltöltött szolgálattal, hadi tettekkel kérkedő atyafiakon könnyen rajta maradhatott a barkó jelző, s így érthető a személynév köznevesülésének folyamata. Búcsúban, lakodalomban, vásárban mondhatták róluk: „Jönnek már a barkó huszárok". Néhány évtized múltán már népnévként került be a barkó szó KASSAI szótárába, s fél század elegendő ahhoz, hogy egy szó születésének folyamata elhomályosuljon. Mindenesetre a népnév és a népcsoport kialakulását a 18. századnál nem tehetjük előbbre, amíg korábbi létezését bizonyító forrásadatok nincsenek. A népnévből tájnév is alakult, s a Barkóság 1834. óta gyakran használt megnevezése a vidéknek. Ez a megyehatárokkal is széttagolt terület azonban több kisebb tájból, patakvölgyek szerint csoportosuló falvak együtteséből áll. Egészében egy völgyekkel tagolt dombvidék. Geológiailag paleogén medence, amelyet a harmadkorban felhalmozódott tengeri, szárazföldi üledékes kőzetek építenek fel. Bélapátfalvánál a Bükk magas tönkje határolja, s mészkőből áll a lényegesen alacsonyabb Upponyi-hegység is (Kövestető 456 m), a Barkóság másik határpontján. Ezek felszínét a karsztos térszínformák jellemzik. A terület legnagyobb részét kitevő harmadkori tönkösödött dombságot a tektonikus mozgások sakktáblaszerűen feldarabolták. A táj morfológiai arculatát a korráziós és suvadásos eredetű bizarr felszínformák jellemzik: domború és egyenes lejtők, katlan- és tálfülkék, páholyokkal teli cirkusz-völgyek, nyergek, kúpok, gerincek. Legismertebbek az Arló környéki suvadások, ahol a Csahó-hegy déli fele századunk elején megcsúszott, és a völgyet eltorlaszolva, az ott folyó patak vizét tóvá duzzasztotta. A dombság legmagasabb pontja Borsodnádasd határában van (Vajdavár, 525 m). A Hangony és a Hódos mentén a dombok alatt barnaszénmezők húzódnak. Ezek bányaművelése az 1830as évektől folyik, s a meddőhányók, a beszakadt tárnák is alakítólag hatottak a táj képére, ózdtól északnyugatra oligocén kori agyag, márga, homok, homokkő, délkeletre viszont miocén kori laza szerkezetű kőzetek (agyag, homok, kavics) üledékes rétegei építik a térszínt. A Barkóságot észak, északnyugaton a Karancs folytatásában álló Medves és az apró harmadkori vulkáni kúpok (Afnácskő, Ragács) határolják. Ezen a medence jellegű tájon a csapadék évi átlagos középértéke mindössze 600—650 mm. Természetes növénytakaró az erdő. A kiemelkedőbb hegyek, dombok északi oldalát bükkösök, a kisebb dombokat kevert töl16