Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

Az észak-borsodi vasművesség begyűjtő, elosztó központja talán már a középkorban Vasvár volt, és esetleg királyi birtokközpont is egyben. A múlt század közepén a közeli falvak (Várkony, Bolyok, Csépány) határában feltárt barnaszén vonzására Ózdra települt vasgyártás a 19. század végéig átformálta a vidék társadalmát. 1900 tájékán már bányászatból élt Királd, Bóta, Csokva, Omány, Lénárddaróc, Csernely, Bükkmogyorósd, Arló lakosainak nagyobb része, s egész sor bányász- és gyári kolónia épült fel a vidéken. A bányászok és a vasgyári munkások hagyományainak, életkörülményeinek, munkaeszközeinek, munkatechnikáinak bemutatása külön kötetet igényel. NEMCSIK Pál, VASS Tibor és mások szaporodó dolgozatai, a gyarapodó gyártörténeti gyűjtemények hamarosan lehetővé teszik a bányákban és vasgyárakban egymást váltó nemzedékek nehéz fizikai munkájának, életének részletező leírását is. A kohászat folyamatos terjeszkedése, a települések fejlődése rendszeres munkalehetőséget nyújtott a hagyományos építőipari szakmák, az ácsok, kőművesek és segédmunkásaik számára is. Ezek nagy többsége a Barkóság falvaiban élt. Hangonyon kőművesek, Szentsimonban ácsok éltek számosan, s az ózdi gyár egyes üzemeiben is feltűnő csoportokat alkottak a bejáró munkások. Borsodszentgyörgyről hengerészek, Arióról a gyári közlekedés dolgozói verbuválódtak nagy számban. A vidék ipari jellegét egyéb iparágak is mutatják. Bélapátfalván a 19. században helyi agyagot feldolgozó kőedénygyár működött. Apátfalvi agyagot dolgozott fel a szilvásváradi kőedénygyár is az 1840-es években. Fazekasok a Barkóságban nem működtek, Susa agyagművessége részleteiben nincs feltárva. A múlt század végén már számos falusi téglaégető kemence, kis üzem járult hozzá a vidék ellátásához. Az utolsó 1950 táján szűnt meg Csernely határában, termékét cigánytéglánzk nevezték. Bélapátfalván 1814-1847. között egy papírmalom is működött. A helység 1910-ben alapított cementgyára és mészműve a vidék mészégető ipari hagyományait folytatta, ózdon 1912-ben salaktéglagyár épült, s a kohósalakból égetett szürke tégla egy időre a vidék jellegzetes építőanyagává vált. 66