Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

csigacsinálóba. Szombaton délelőtt megépítették az udvaron a lakodalmi konyhát, s délutánra zöld gallyakból elkészült a sátor is. A meghívottak közben egész nap hordták a lakodalmas házakhoz a sok kalácsot (morvány, fentő, kürt, lepény, perec). Pálinkázgatással járó, szívesen végzett munkálatok voltak ezek a komák, sógorok számára. Szombaton vagy vasárnap este szokták vinni a menyasszony ágyát. Várkonyon hat—nyolc nyoszolyóasszony ment a vőlegénytől a menyasszony házához az ágyat kikérni. Szószólónak a falu egyik tréfás emberét vitték magukkal. (A gömöri Barkóságban mocsolyának is nevezték a bolondozó, nevettető szószólót.) Századunk elején még nem sok bútort kapott a menyasszony. Domaházán csak egy festett ládát, egy komótot és nyoszolyát vitt a házasságba. A bútorokat legtöbb helyen szekéren, csengős lófogattal szállították el, de Várkonyon a nyoszolyát is gyalogosan vitték az asszonyok. Az ágynemű átadása vidám hangulatban folyt. Gondosan megszámolták a fejeleket (párnákat), vigyázva, nehogy lopjanak belőle a vőlegény nyoszolyói. A tréfa kedvéért ellopott ágyneműt csak sok alkudozással, mézespálinkával lehetett kiváltani. Egyébként is megvendégelték az ágyvivőket vacsorával, itallal. Még el is ejtették a párnát, olyan pityókásak voltak hazafelé. Domaházán az 1950-es években 16 asszony ment az ágyneműért (8 fejel, 2 derekalj, 2 dunna). A dunnákat batyuban, a párnákat a kezükben vitték, és végigdalolták az utat. Utánuk a menyasszony rokonságából is ment még 16 asszony a maradék holmival, s az ágyat megvetni. Őket a vőlegényes háznál vendégelték meg, itatták le pálinkával. Az új pár ágyát a múlt század végén a padláson szokták felállítani, éjfélkor ott volt a menyasszony fektetés. Vasárnap délután mindkét háznál kezdődött a lakodalom, a tánc. Felöltöztették a menyasszonyt, aki a múlt században is tiszta fehér ruhában ment az esküvőjére. Dédesen még a nyoszolyólányok és -asszonyok is tiszta fehérben voltak századunk elején. Ünneplő feketét húzott a vőlegény, aki a jegyruhát (inget, gatyát) csak másnap, a menyecske felkontyolása után vette fel. A nyoszolyólányok is bukrétát adtak az őket kísérő legényeknek. A templomi esküvőt hétfőn délután négy órakor szokták tartani. Közel egyidőben indult a lakodalmas menet mind a két háztól. Külön vonult a vőlegény egy nyoszolyólány vagy koszorúslány kíséretében, és külön a menyasszony, akit a nagyvőfély vezetett. A menet élén ment a násznagy, Utánuk páros rendben haladtak a koszorúslányok és a legények, akiket a fiatal menyecskék, majd az asszonyok követtek korcsoportok szerinti rendben. Pár lépéssel hátrább a házas férfiak haladtak, ők is kor szerint 6-8-as sorokat alkotva. A menet végén „húzta a cigány". Várkonyon a menet előtt egy hosszú rúdra kötözött szalmabábot táncoltattak, amit sokan akartak meg135