Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

gyújtani. Ha sikerült, az égő szalmabábut táncoltatták tovább. Pisztolylövések, s a bányászközségekben dinamitrobbantások fokozták a hangulatot. (Szerencsétlenséget, sebesülést is okoztak ezek a patakmederben végzett robbantások.) Szokásban volt még az 1950-es években is a nászmenet akadályozása. A hidaknál elkötötték az utat, kilazították a lakodalmas hintó kerekét, s csak váltságdíj ellenében engedték tovább (Domaháza, Sajóvárkony). A szertartás után a menyasszony és a vőlegény külön-külön, saját kíséretével tért vissza a szülői házhoz. Csak este ment el a vőlegény és szűkebb kísérete a menyasszonyért, amikor a nagyvőfély bejelentette, hogy a szekerek előálltak. A lovak sörényébe ilyenkor rafiát fontak, nyakukban csengő szólt, színes kendők lobogtak a hámjukra kötve. Az első kocsiban ült a vőlegény két nyoszolyóleánnyal, őket követték a lakodalmi tisztségviselők szekerei. A menyasszonyt kézen fogva vezette elő a nagy vőfély és hosszú, szívhez szóló búcsúztató verset mondott. A meny asszony búcsúztató szakaszai között a zenekar többször tust húzott, a végén a Rákóczi-indulót játszotta. Ezt követően a vőlegény násznépe büszkén szekerezett haza, ahol már gyertyával a kézben várták a menyasszony érkezését. Beköszöntő után mindjárt elkezdődött a menyasszonytánc. Ugyanis a barkóknál vacsora előtt, az észak-hevesi és nógrádi palócoknál csak vacsora után járták a meny asszonytáncot. A táncért „licit folyt", a pénzt letakart tálba rakták. Végül a vőlegény táncoltatta meg a legborsosabb árért. Bizonyára ezzel a lakodalmi renddel magyarázható, hogy az újasszony fogadásához nem fűződtek olyan változatos cselekmények és hiedelmek, mint az ország sok vidékén. Az első világháború után a legtöbb barkó faluban változott a szokás, mert a menyasszonyt a templomból egyenesen a vőlegény házához vezették. Nyit tt kapuval várták őket, a vőlegény apja és anyja az ajtóban csókkal fogadta az új párt. Domaházán az anyós kockacukrot adott a menyének, hogy édes legyen. Találós kérdéseket ekkor nem szoktak feltenni, csak a kendőlakáson. Üdvözlés után a küszöböt átlépve, gyorsan az asztalhoz vezették az új házasokat. A menyasszonytáncot a vacsora követte. A tálakat a vőfélyek hordták fel, minden fogás előtt verselve egy sort. Vacsora végeztével a bekötött kezű szakácsné jelent meg, s gyűjtött pénzt „orvosságra" a vendégektől. Éjfél után fél óráig tartott a menyecsketánc, amikor az új pár már elment aludni. Hajnali öt óra tájban a ház előtt vagy a falu közepén jó köteg szalmát gyújtottak, s a tűz körül járták a hajnaltáncoi. Erre a násznagy vezetésével kivonult az egész vendégsereg. Közben az új asszonyt felkontyozták, fejére ezüstös, aranyos főkötőt tettek, s bársony vagy színes selyemruhába öltöztették. Ezt követően őt is kivitték a tűzhöz, s többször átugrotta a tüzet, hogy egészséges legyen. 136