Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

a mákosguba, túrósguba, amit tréfásan gunárnyakmk is neveztek (Péterfala, Domaháza, Hangony). A főtt tésztaételek az ünnepek, böjtök táplálékai között is szerepelnek. Nagypéntekre minden barkó asszony habart babot és mákosgubát tálalt még az 1950-es években is. Karácsony estéjén — az egész napos böjt után — a káposztaleveshez szintén túrós- és mákosguba társult, esetleg mákoscsík (laska) szerepelt a vacsora étrendjén. A főtt tészták választéka az utóbbi évszázadban a derelyévél (barátfül), gombócod, nudlival (tréfás neve angyalbögyöro) gazdagodott. A gombócot, derelyét lekvárral, túróval töltik meg, tálaláskor meghintik prézlivel, cukorral. A kalácsok, sütemények közül a márványt kell első helyen említeni. Fonott, kelt tésztából sütött kalács, általában díszítés nélkül. Hosszúkás, ellipszis alakú, közepén is telt kalács. Egyes falvakban tésztából készült csíkot, csillagot, szivet tettek rá, „ha lagziba sütték". Súlya átlagosan 6-7 kg volt. Legnagyobb morványt mindig a menyasszony keresztanyja sütött. Abroszba kötve vagy hátikosárban a hátukon vitték a lakodalmas házhoz. Morvány néven a Karancs és a Sajó folyó, illetve a nyelvhatár és a Mátra—Bükk gerinc által határolt területen ismeretes. A mákos fentőt főleg karácsonykor sütötték (Domaháza, Hangony, Csernely). Úgy készült, hogy finom kelt tésztából hosszú szalagokat vágtak, s azokat csiga alakban tányér nagyságúra összehajtogatták. Tepsiben megsütötték, s aztán forró tejben áztatva, mézzel, mákkal, cukorral ízesítve fogyasztották. Közkedvelt sült tészta volt még a sokféle lepény, a kürt vagy tűrt, és a patkó. A kőtt túróslepény (készült káposztás és krumplis lepény is) nagy kerek tepsiben sült. A lekváros lepényt tésztából vágott csíkokkal „berácsozták". A mákos-, lekváros- vagy dióskürt (pesti nevén beigli) tésztája úgy készül, mint a morványé. Este bekovászolják, dagasztják, kerekre elnyújtják, tölteléket terítenek rá, és becsavarják hengeresen. A patkó a formájáról kapta nevét. Dióval, mákkal, lekvárral töltik azt is. Lakodalomba és poszrikbdL vitték a szép, fonott pereceket is. A perec ugyanabból a tésztából sült, mint a morvány. A rétes finom búzalisztből készül, tésztáját olyan vékonyra húzzák ki, „mint a hagymahártya", aztán meleg zsírral fecskendezik, s behintik túróval, tesznek bele szilvát, maruzsa szőlőt, sőt olykor cseresznyét, almát, összecsavarva, a tepsiben „kerekre hajtva" sütik meg. A palóc és barkó vidék jellegzetes süteménye a híg ostyatésztából sütött ostya, helyi nevén mónárkalács, mónárpogácsa (Borsodnádasd, Arló, Sajóvárkony). Nemcsak karácsonykor készült; a módosabbaknál minden vasárnap. Régen az asszonyok ajándékba kapták a két hosszú vasnyéllel ellátott, két korong alakú vaslapból álló ostyasütőt, amit harapófogóhoz hasonló módon szorítottak össze használat köz105