Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

A munkafolyamatok bemutatását nagymértékben segíti néhány monografikus feldolgozás. Balassa Iván a Hegyköz, Ikvai Nándor a Zempléni-hegység középső részének földművelését dolgozta fel; s már utaltam Gunda kisebb, Boldva-völgyi tanulmányára. Ezek a munkák egyaránt igen gazdag leírásait adják a különböző munkafolyamatoknak, s különösen a gabonatermesztést tartják szem előtt. Pontos képet nyerhetünk a kézi cséplés technikájáról, a vetési módokról, szántásformákról stb. Mivel a gyűjtés során sokszor azonos technikáról számoltak be az idős parasztemberek, felmentve érzem magam a hasonlóan részletes leírások, közlések alól. Ugyancsak kihagyok némely hosszú, részletező terminológiát. Nem magyarázom meg, mit jelent a szét- és összeszántás, nem ismertetem az eke részelnevezéseit, s azt, hogyan kell a kaszát a kaszáshoz mérni, s így tovább. Figyelmemet csupán a termelés lényegi mozzanataira fordítom, a munkák szerveződésére, a termelékenységre. Termelés: Amíg a paraszt az elcsépelt búzáját piacra viheti eladni, vagy a malomba siethet lisztté őrletni, számos munkát kell elvégeznie. Amíg kiáshatja krumpliját, kisajtolja szőlejét, gyakran kell a határba fáradnia, figyelnie az időjárást és aggódni a jó termésért. Mindezek során számos megtanult mozzanatot kell alkalmazni, s legfőképp ismerni kell a termelés végtelenül bonyolult rendszerét. Mit tesz a paraszt, ha nyomásföldjében őszi gabonát akar termeszteni? Az őszi gabona az ugarba, vagy az ugarnak megfelelő földbe (pillangósok, kapások) kerül. Az előző két esetben, mielőtt a mag a földbe kerülne, háromszor megszántja a földjét. Az első szántásra, az ugarolásra (tarlószántásra) még pünkösd után, jobbára júniusban kerül a sor. Ekkor a szántó csak segítséggel kezdhet a szántáshoz, hiszen kell egy ember, aki a barázdálatlan földön vezeti a jószágot. A gazdák földjeik szélét határkövekkel, esetleg meghagyott kisebb zsombikokkal, vagy néha élő fával jelölik meg. összeszántás után a két parcella közötti barázda is jelzi a határt. Ha pedig valaki netán kikanyarít ekéjével egy kis földet a másikéból, az amúgy is visszahasítja azt. A parcellák általában partos helyen találhatók, s felveszik a lejtő irányát, azaz a szántás hegynek föl és völgynek le történik. Ugarolásnál a szántók mindig alulról, s mivel az ugarolás összeszántás, középről indulnak el. Ez az első szántás még nem mély, mert az állatok letaposta földet nehéz megdolgozni. Sokszor, főleg disznó után a kitúrt földet egyengetni kellett. A szántást mindig a fekete ugaron kezdték, hogy a zöld ugart tovább kaszálhassák. A forgatásra, vagyis a második, immár szétszántásra az aratás befejezése után kerítettek sort. Éppen ez az időszak a mezőgazdasági termelés csúcsidőszaka, így néha el-elmaradt a forgatás. Ezekhez a szántásokhoz még 76