Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

8. kép. Őszi mélyszántás tehénfogattal, Abod nem fogta be szekere elé jószágait a paraszt, hanem csak fellovalta ekéjét, s úgy ballagott ki a közeli apró szántókhoz. Akinek lova volt, gyorsabban végzett a szántással. Egy köblös földet kényelmesen megszántott egy nap alatt. Az ökrös gazdák fogata természetesen lasabban járt. Amíg a lovak 4 vékás földdel végeztek, az ökrök csak 2—3 vékással. A legfőbb nehézségnek a földek szétszórtságát kell tartani. A szántásnál, de minden más egyéb munkánál is legalább 3—5 tagban van az olyan föld, amelyen azonos munkafolyamatot kell végezni. A vetés alá való szántás előtt kezdték a trágya kihordását és elhintését. A paraszt ilyenkor, ha van, a rosszabb szekerét rakja meg, vagy csak oldaldeszkákat tesz egyetlen szekerébe. Ha földje keskeny, néhány méter széles, akkor csak egy oszlopba, ha már szélesebb, két oszlopba rakja le a kis kupacokat. Ezeket aztán ő, fia, vagy felesége, hamarosan széthinti. Noha elméleti mennyiségek éltek arról, hogy hány szekér trágyát vigyenek a 4 vékás földre, bizonytalan volt, hogy végül is mennyi jut rá. Trágyázni kellett még tavasszal az ültetések alá, trágyázni kellett a szőlőt és a rét egy részét is. így az őszi alá csak a tavasztól összegyűlt, még éretlen trágya kerülhetett. S mivel 77