Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

3. 4—5-ös, különböző szisztémájú vetésforgók (meglehetősen ritka). 4. Kötetlen földhasználat egy-egy növény huzamosabb vetésével (ritka). Alapvetőnek csak az 1. és 2. formát lehet tartani, s így csak ezek bemutatására vállalkozom. Az első esetben az egyes gazdaságok termelési szabadsága erős kötöttségeknek van alávetve. Második esetben ugyan felmerül a szabadság elvi lehetősége, de a gyakorlatban a gazdaságok nem tudnak élni ezzel, s a kötöttségek önként vállaltak lesznek. Mivel pedig a közös megegyzés irányította szabályok már nem érvényesülnek, azaz az egységes dűlőhasználat, az ilyen falu elesik az ugar és tarló kínálta előnyöktől. Szuhogyon többek között ez kényszerítette az úrbéreseket erdeik kivágására, legelősítésére. E két forma mindenesetre a hármas vetésforgóban kezeit földek használatának hasonló modelljét tartalmazza. Meglehetősen nehéz azonban ezt a modellt felvázolni, hisz' — különösen az I. világháború utáni évektől — egyre jobban bonyolódik az eszi (búza, rozs), a tavaszi (árpa, zab), az ugar (fekete — zöld: kukorica, lóhere, bükköny) vetéseinek egymáshoz való viszonya. Ez ugyanis legalább 8 darab szántót igényel, de a forgás hároméves periódusok szerint történik. A szabályszerűség kialakításában az segít, hogy szinte minden községben több apró földje van egy-egy parasztnak, akár egy nyomáson belül is. Az 1860—70-es évek modellje a legegyszerűbb : R/B—Z—fU/bük—R—A—U. Ezzel szinte teljesen egyező lehet a 16—17. század modellje, noha az nem tagadható le, hogy azóta a technológiában némi változás történt. A vetések előtti szántások száma azonos maradt azonban. Ősziek alá háromszor szántottak. A tavaszi gabona learatása után közel egy évig, mint tarló pihent a föld, s csak a következő év júniusában kezdtek a tarló feltörésébe, az úgynevezett ugarolásba. Ekkor, a júniusi kaszálás végeztével szántják a bükkönnyel bevetett földet is. A már feltört földekre aztán június és augusztus között trágyát hordanak, s közvetlenül a második szántás, a forgatás előtt hintik el. Ez jobbára szeptember derekán történik, s hamarosan követi a szeptember végi, októberi vetés alá való szántás. A tavasziak alá ezzel szemben csak egyszer, a márciusi vetést megelőzően szántanak. A kétféle gabonának így évente négyszer kell szántani. A századforduló vetésforgója már sokban változást mutat, melyet az abodi hatos úrbéri nyomásföldön keresztül mutatok be. B—Z—U—G—Á—ló/k G—Á—U—B—Z—bük Z—bük—G—Á—U—B Á—ló/k—B—Z—U—G U—G—Á—ló/k—B—Z ló/k—B—Z—bük—G—A 71