Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

2. rajz. Bódvaszilas belterületi térképe (1868) bóc. Lényegében mindkét falu belterülete szabályos kör alaprajzú, a telkek mind a központi térnél kezdődnek, s egy-egy körcikkhez hasonlatosak. A telkek elején állnak a házak, istállók, gazdasági épületek, s további folytatódásban — nemcsak kezdetben, hanem évszázadokon keresztül — az egyetlen szántók. Mindez pedig nagy erdőségbe ékelődik. A későbbiek során az irtások főleg a telki szántóföld meghosszabbításában keletkeznek, követve a domborulatok irányát, mint Égerszögön, vagy távolabbi helyeken, apró földeket törnek fel művelés alá. Sem Tornakápolna, sem Varbóe nem rendelkezik nagy belső térrel, nem folyik keresztül rajtuk patak, tehát kevésbé szolgálja az állattartás érdekeit, illetve amennyiben igen, főleg az igás jószágok lehetnek itt. Ezek a körfaluk már jobbára földművelésre rendezkednek be, s nincs egy kezdeti, döntően állattartó periódus. A települt falvak — különösen a Bódva mentén, és nagyobb mellékvizeinek partján — jó legelőket találtak, rétnek, kaszálónak alkalmas részeket, s ezek függvényében alakították ki telephelyeiket. Gazdaságukban az állattartás dominált, s ez alakította döntően a település képét. Noha a gabonatermesztés hamarosan jelentős• me2íi