Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

3. rajz. Tornanádaska belterületi térképe (1868) reteket ölt, s döntően átalakítja az életmódot, a településszerkezetben a fő elvek nem változnak, s nem is válik alkalmatlanná a korábbi környezet. Itt ugyanis könnyebb munka várt a földfeltörőkre, mint az erdőségekbe telepített parasztokra, akiknek erejéből kevesebb erdő kiirtása tellett. Viszonylag könnyű volt feltörni a legelőket. Ezt először a házak közelében teszik, ezzel kialakul itt is a telki szántóföld, majd a távolabbi legelők kerülvén sorra, az állatok az erdőbe szorulnak, bizonyítva, hogy már a földművelés a meghatározó forma. A falu közepi tágas térség még sokáig megmarad, s csak a 18. század derekán kezd beépülni. A korai századokban e széles partrészt legelőnek vagy rétnek, vagy akár mindkettőnek használták. Az utóbbi esetben a jószág csak fél évet, az első (és egyszeri) kaszálás után használhatta a füves parti részt. Egyre inkább az válik gyakorlattá, hogy a jószágok közül csak az igás ökrök maradnak a belső térségben, a tehenek, növendék marhák legelőre, illetve az erdőre járnak. A rétek főleg a belterületen kívüli patak mentére tevődnek át. Zárt kertek (kerítéssel kerített) alakulnak ki a falun belül, vagy szorosan mellette. Mindezek a folyamatok egyidősek az állandó, föld28