Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

III. A FALVAK ÉS HATÁRAIK Településtörténet A Bódva m/ente, miként a környék általában, a 16. századra olyan településhálózattal rendelkezik, amely az elkövetkező évszázadokban alig változik.

1 Noha a 16—17. század során — elsősorban a török háborúk és pusztítások nyomán — bizonyos változások észlelhetők, a hálózat alapjaiban nem változott meg. Az is látható már, hogy mely községek válnak regionális központokká, hol telepedik le a földesúr, hol alakul ki piac, hová költöznek iparosok. A hálózat legszilárdabb és kiemelkedőbb pontja Miskolc és Kassa. A közelebbi települések között igen jelentős szerepet tölt be Rudabánya, Sajószentpéter és Szendrő. Rudabánya a 16. század végéig jelentős bányaváros, a király alá tartozik, számos kiváltságot élvez, vására és piaca van.

2 Helyzetét jól jellemzi az a tény, hogy egyike volt a hét felső-magyarországi bányavárosnak. A város sorsa a 16. századtól kezd hanyatlani, amikor is a király eladja, a földesúri kézbe kerülve, háttérbe szorul a bányamüvelés, előtérbe kerülnek a jobbágyszolgáltatások. 1573-ban a város lakói hiába kérik a királytól a helység szabadalmainak megerősítését. Az 1582-es török pusztítás elől az utolsó bányamunkás is elmenekül, ettől fogva már csak parasztok jelennek meg, s a település nem emelkedik ki a jobbágyfalvak sorából. Megszűnt tehát egy jelentős mezőgazdasági felvevőpiac, ahol a környék parasztsága értékesíthette áruit. Szendrő is ilyen piacnak számított, amikor a végvári háborúk idején nagy helyőrsége volt, rengeteg katonát tartott.

3 Ez a konjunktúra kedvezett a termelésnek. A katonák mellett számos — főleg német ;

— iparoscsalád élt, külön városrészük — német város — volt, jórészt ők látták el iparcikkekkel a falvak lakóit. A paraszti árutermelés hanyatlásával azonban rájuk is szomorú napok következnek, elvesztik vásárlóikat, és sokan kénytelenek paraszttá válni. A 19. századi kis- és középfalvakat egy-két kivétellel már a 16. századi dézsmajegyzékekben is megtaláljuk, és ugyancsak hiteles források igazolják már a 12—14. századi meglétüket/

1 Míg azonban 1 Maksay 1971. 2 Soós in: Pantó 1957. 3 Borovszky 1908. 1 Módy 1969. 20