Szuhay Péter: A Szendrő környéki falvak paraszti gazdálkodása a kapitalizmus időszakában (Borsodi Kismonográfiák 14. Miskolc, 1982)

tik elő az élelmiszereket, illetve dolgozzák fel az általuk előállított alapanyagokból. A kapitalizmus térhódítása számtalan ellentmondást hoz felszínre. A kapitalizmus megteremti a modern nagyipart, új iparágakat hoz létre, amikor a parasztok még a kisipar termékeit keresik, illetve háziipart űznek. Kiépül a szolgáltatások rendszere, mellyel még alig élnek, kialakul a kapitalizmus nyomán az újabb társadalmi munkamegosztás, mely alig tör be a falura. A háziiparok sorában elsőként a famunkákról, a faragásról kell szólni. Ehhez a mesterséghez igen sokan értettek ezen a vidéken. A kisebb szerszámnyelek elkészítésétől a házépítésig, szinte minden munkára vállalkoztak a parasztok. Főleg a téli és tavaszi hónapok teltek el faragással, javítgatással. Általában a 10—15 holdas gazdaságok igyekeztek a famunkákat még maguk elvégezni, a nagyobb gazdaságok azonban gyakran más parasztokkal dolgoztattak. Különösen a gerendafaragásnál és az építkezéseknél volt ez így. Kialakult tehát — inkább a kisebb gazdaságok parasztjaiból —, egy jelentős számú paraszt-ács réteg. Ez a fajta — parasztságon belüli — munkamegosztás az árutermelés növekedésével erősödött, de önálló mezőgazdálkodó és önálló iparosréteg kialakítását nem érte el. A házépítés egyéb fázisait még inkább a parasztok végezték el (falrakás, tetőfedés, zsúpkészítés), addig a korig, amíg nem használnak téglát, cserepet, azaz századunk 20-as éveiig. A vessző- és szalmafonásos tárgyak készítésére (kosarak, kasok, szakajtók), nem akadtak paraszt specialisták, hanem jobbára minden gazdaság maga állította elő e tárgyakat. A szövő-fonó háziiparban megint csak nem találkozni specialistákkal, a gazdaság nőtagjai a téli időszakban maguk végzik e munkákat, s állítanak elő ruhákat, zsákokat, térítőket, szőnyegeket. A kender termesztésének és különösen feldolgozásának időigényes munkájáról Szolnoky közöl többek között szendrői és varbóci adatokat.

3 A környék parasztsága nemcsak házi szükségletre szőtt vásznat, hanem időnként piacokon is értékesített kisebb mennyiségeket.

4 Az élelmiszerek előállítása, konzerválása szinte teljes mértékben a paraszti gazdaságra korlátozódott. Természetesen fűszereket, sót és cukrot, esetleg friss húst boltban vettek a parasztok, de aligha került más élelmiszer innen asztalukra. Az olyan találmányok, mint a bolti kenyér, konzervek, tészták csak a 60-as években, az önálló gazdasá3 Szolnoky 1950. 4 Dobrossy 1973. 127