Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)

21. kép. Szentendrei dombok szóban és írásban is Bernáth Aurélhoz hasonlítottam: a pasztelltechnika egyik legnagyobb mesterének neveztem. Saját tapasztalataim bizonyítják, hogy a különböző kritikai megnyilvánulások nem tudták eloszlatni kételyeit, feloldani művészi gátlásait. A műtermét, illetve alkotásait sújtó pusztulások, az 1944-es és az 1956-os csak megerősítették művészsorsának végzetszerűségét. Sokat várt 1956-os kiállításától, de kritika már nem jelenhetett meg a megsemmisült főművekről. Nemcsak az elkeseredés volt jellemző rá, hanem a remény és tettvágy is. A felszabadulás után az elsők között küzdött Miskolc művészeti életének újjászervezéséért, agitált, nevelt, kiállításokon szerepelt. A Magyar Képzőművészek Megyei Munkacsoportjának egyik alapítója volt. Lelkesen készült kiállításokra, de részt vett az oktatásügy újjászervezésében is. Rajzszakfelügyelői megbízást kapott, sőt, két évig a Földes Ferenc Gimnázium igazgatója is volt. Ennyi pedagógiai és közéleti elfoglaltság ellenére maradt ereje arra, hogy művészi alkotómunkáját és színelméleti tanulmányait továbbvigye. Utaltam rá, hogy a személyi kultusz idején kialakult helyzet nem kedvezett Imreh Zsigmondnak. Bár képeit elfogadták a miskolci és a 28