Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)

S2. kép. Horváth utca budapesti kiállításokon, mint „semleges" témákkal foglalkozó művész, nem kapott méltánylást. Esztétikai következetessége nyilvánult meg abban, hogy nem vállalkozott a tehetségétől idegen fellengzős kompozíciók alakítására. Tájképeket és csendéleteket festett. Az elméletek zsákutcájából kiutat kereső kritikusok azonban hamarosan rádöbbentek Imreh Zsigmond tiszta és emelkedett szándékú művészetének értékeire, 1954-ben a Szabad Nép is dicsérőleg emlékezett meg. Az 1955-ben rendezett I. Országos Miskolci Képzőművészeti Kiállításon a DIMÁVAG díját kapta. Ez a kiállítás azonban nemcsak Imreh Zsigmond életében jelentett fordulatot, hanem a magyar képzőművészetben is. Először rendeztek az egész magyar művészetet átfogó tárlatot vidéken. A miskolci országos kiállítás egyik feladata volt a képzőművészeti centralizmus felszámolásával egyidejűleg másfajta művészeti koncepció megfogalmazása. Különösen fontos volt ebből a 29