Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)

28. kép. Üj lámpák sét, a vigasztalan művészi magány gyötrelmét, a tehetsége iránti bizalmatlanságot. Részletesebben azonban nem illő kifejteni ezt a rokonságot, nehogy a sietős olvasás következtében az a benyomás alakuljon ki az olvasóban, hogy a két művész között a szerző egyenlőségjelet kíván húzni. Cézanne a meg nem értett és sikertelen impresszionista megteremtette az impresszionizmus ellenlábasát, azt a verejték szagú és mégis zseniálisan magátólértetődő festésmódot, amely az impresszionizmus színeiből a komponáló művészet tömör eszköztárát alakította ki.

29 Imreh nem volt újító, törekvései a magyar festészet jellegzetes attitűdjének felelnek meg: a hazai hagyományt, a magyar természetLátást egybehangolni a mintaszerűnek tartott és rokonszelleműnek érzett francia művészet tanulságaival. Ez a körülmény teszi analógjelenséggé az ún. posztnagybányai stílus képviselőivel. Tematikailag szegényesebb azonban Szőnyinél vagy Bernáthnál, leginkább Vass Elemérhez hasonlítható, őnála azonban tudatosabb és fegyelmezettebb. Egyéni arculatú, színvonalas művészetének helye van a posztnagybányai irányzatban. Bár sohasem járt a Gresham-körben, nem cserélt 35