Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)

26. kép. Almás csendélet Van azonban néhány egészen kiemelkedő színvonalú csendélete, amelyekben képalakító tehetsége, virtuóz nagyvonalúsága egyértelműen nyilvánul meg. Ha igényes csendéletet festett, rendszerint a műtermében levő tárgyakból álló világát választotta modellül: a tárgyaival intim érzelmi-alkotói viszonyban álló művész a meghitt önvallomás és a képteremtő vívódás tanúiként kezeli a tárgyakat. Ez a szándék, és a póztalan puritánság Nagy Balogh János törekvéseire emlékeztet. Imréhnek azonban indulatosabb a megjelenítési módja, ez részben a pasztell természetéből következik, részben egykori mesterének kiolthatatlan hatásából. A csendélet műfajában sohasem távolodott el Vaszarytól, motívumai, fanyar sárgászöld színvilága, amelyen át-át üt a feketés-szürke alap, Imréhnél is kimutathatók. Ebben a koloritbeli és motivikus rokonságban még a pasztellkréta lendülete is emlékeztet Vaszary suhintásaira. 33