Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)

23. kép. Kilián-telep szempontból a II. Országos Miskolci Képzőművészeti Kiállítás. Ebből az alkalomból azt a kitüntető feladatot kapta e sorok írója, hogy egy nagy terjedelmű tanulmány megírásával segítse kiküszöbölni a személyi kultusz okozta szemléleti torzulásokat. A lazulások felszámolásában az érdemi munkát a zsűri végezte el. Imreb Zsigmond kapta a megyei tanács díját. Ez a kitüntetés tovább fokozta munkakedvét, növelte tekintélyét. Ettől kezdve egymást érték a kritikai elismerések, nemcsak közületek, de gyűjtők is egyre nagyobb számban vásárolták alkotásait. 1960-ban újabb öröm érte, műtermes lakást kapott. Először életében megfelelő körülmények között dolgozhatott. Ilyen szituációban érte őt a nyugdíjas kor. Nyugalomba vonulása alkalmából érdemei elismeréséül megkapta az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Élete utolsó évtizedében készült alkotásaiban már nem dominál a klasszikus értelemben vett tájkép. Gyakrabban festett városi vedutákat, meghitt, hangulatos városrészleteket, de a nyomor romantikája és a pusztulás költészete mindig idegen maradt tőle. Tiszta szerkezetekre, derűs hangulatokra törekvő összefoglaló szemlélete idegenkedett a nosztalgikus részletektől. Szerette az újonnan épült Kiliánlakótelep sárga házait, az új építészet egyszerű kubisztikus formái30