Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)

11. kép. Folyópart fákkal zást. A tanári munka és a családdal való törődés feladatai között olyan kifejezésmódot keresett, amelynek segítségével viszonylag gyorsan képet alkothatott. Ezzel indokolható a pasztelltechnikára való áttérés. A pasztell választását azonban nem csupán külső körülmények magyarázzák. Alkati adottság volt a motívum gyors felfedezése, kiválasztása és a művészben létrejött rezonancia, — a belső kép — minél gyorsabb rögzítése. Fentiek alapján könnyen arra a véleményre juthatnánk, hogy Imreh Zsigmond impresszív festői alkat, aki csak a látvány külső érdekességeire reagálva, csupán az élmény felületi jellegzetességeit kívánta rögzíteni. Képeit szemlélve, vagy a művészeti véleményeit tanulmányozva, ez a vélekedés felületesnek bizonyul. Nemcsak élete utolsó éveiben készült munkákra vonatkoznak 1960-ban megjelentetett művészi elvei. A szintézisre törekedett „nem valami részkérdés jegyében, hane — mint írja — a reális ábrázolás síkján igyekszem egységessé kovácsolni a különböző kifejezési eszközöket — a színt, a tónust, a szerkezet egyensúlyát".

18 Ars poeticája túlmutat az impreszszionizmuson, és éppen az avantgardizmus eredményeinek ismereté17