Végvári Lajos: Imreh Zsigmond (Borsodi Kismonográfiák 13. Miskolc, 1981)

10. kép. Avasi táj Sokfelé ágazó tevékenysége és a sorsa egyaránt arra predesztinálták, hogy magányosan, értő művésztársak nélkül élje életét. Mint annyi más magányos művész, ő is a természetben keresett feloldódást. Képeinek tanúsága szerint, sok időt töltött a természetben; sétálva, vizsgálódva lelte fel motívumait. Nem kevésbé vonzották a miskolci városrészletek. Ennek a sok falusias vonást is magába foglaló városnak felfedezte a költészetét. — a régi utcák hangulatát, a szegénység és a nyomor mögött rejtező szépséget. Ha nem tudott kimenni a szabad levegőre, akkor a műtermében — az iskolai rajzszertárban — található tárgyakból alakított csendéleti motívumokat festette le. Képeinek túlnyomó többsége pasztellkrétával készült, ennek a technikának kimagasló hazai mestere lett. Olajképeket alig ismerünk tőle, pedig minden bizonnyal ezt a technikát használta a főiskolán. Vaszary aligha engedte volna meg kezdőknek a pasztellel való dolgo16