Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

pásztorának bérével volt egyenlő. Általában 1/2—1 véka gabona volt egy évre az 1940—1960-as években, pénzben kifejezve, az 1950-es években havi 10 Ft, később havi 20—50 Ft állatonként. (A gazdák többsége nem sokallja ezt az összeget, s vallják, hogy egy napig sem őriznék a kecskét ennyi járandóságért.) Ehhez járt a borsodi falvakban egy vacsora, amely inkább jelképes járandóság, hiszen a hozzávalót — főzet bab, kolbász, egy kenyér, kosár krumpli, néhány tojás — a pásztor felesége szedte össze. Gyakran nem is illette meg más ezeken a járandóságokon kívül a kecskék pásztorait. Alkalmanként azonban, megállapodástól függően, bizonyos alkalmi, főleg ünnepi ajándékot is kapott a kecskepásztor. Borsod-AbaújZemplén megye falvaiban általános volt az ún. nagypénteki adása, melyet kihajtás előtt kapott a pásztor: néhány tojást, szakajtó krumplit, porció pálinkát, pár kiló lisztet jelentett. Az összegyűjtés alkalmát kerülésnek nevezik. Ünnepkor (pünkösd, húsvét, karácsony) kaláccsal, szalonnával, lángossal, s némi aprópénzzel honorálták a pásztor jókívánságait. Ezekhez az alkalmakhoz, illetve a kihajtáshoz kapcsolódik a bocskorpénz vagy derékpénz^

1 néven adott 5—20 Ft-nyi pénzbeli juttatás. Ha új állatot hajtott a legelőre a pásztor, akkor 10—20 Ft szoktatót fizettek neki. Elterjedt szokás volt, hogy a kecske ellésekor 10—20 Ft-ot adtak a pásztornak. Néhány borsodi faluban, ha a kecske hármat ellett, akkor a szaporulatból egy a pásztort illette meg.

25 A kecskepásztor járandósága azonban nemcsak vidékenként, hanem sokszor falvanként is eltérő volt, az újabb időkben egyesítette magában a pásztorkodás hagyományait és az újfajta lehetőségeket, elvárásokat. i! A Tiszazug falvaiban szájbér a pásztorbér neve. (Sgy.) M Ez utóbbira csak Szentsimonban találtam adatot. 25 Sgy. Cserépfalu. Dédestapolcsány (Bodó Sándor gyűjtése). Az utóbbi helyen csak akkor kapta meg az egyik gidát a pásztor, ha bak is volt köztük. 06