Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

valamennyi falu kapcsolatban áJJt ily módon is egymással.

48 De nyomon követhető ez a kapcsola3B«z országban másutt is egy-egy kistájon belül. A kapcsolat hatósugara a kecsketartás intenzitásának csökkenésével növekedett: kezdetben legfeljebb csak a szomszéd falvakba kellett elvinni űzetni a kecskét, ma alkalmanként nagyobb távolságra is. Régebben, ha nem volt bak egy-egy évben valamelyik faluban, akkor több környező település is szóba jöhetett. Ma már 4—5—6 falu kecsketartói hordják egy helyre űzetni állataikat. A bakokat áltálában csak az üzetés idején tartották együtt a nyájjal, csak nyár végén „engedték rá a jerkére". Máskor pányván legeltették. Gyakorlat volt az is, hagy a közös nyájban legelt a bak, de felkötozték, zsákból készített kötőt, szütyőt kötöttek a hasa alá, hogy ne üzekedjen.

49 A „gidát fogott" jerke neve vemhes, hasas, a meg nem űződötté meddő. A vemhes állatot csaknem végig fejik az ellésig, mert azt tartják, hogy a nem fejt kecske túl nagy gidát nevel, s nehezen tud elleni.

50 A hagyomány szerint a kecske a jerkegedát pontosan öt hónapra elli, a bakot három nappal tovább hordja.

51 A fiatal állat világra hozatalát elles, gidózás, gidázás, fiadzás, kecskézés kifejezésekkel jelölik. Előfordult, hogy segíteni kellett az anyaállattól „elvenni a gidát", többnyire azonban elég mostoha körülmények között jött a világra a fiatal állat. Főleg hegyvidéki területeken, ahol még a közelmúltban is gyakorlat volt a kecske téli legeltetése, nemegyszer a szabadban, sokszor hóban ellett meg az állat. Volt, hogy csak akkor vették észre, mikor már „táncolt az anyja mellett a gedó". Ez természetesen a fiatal állatok gyakori elhullását eredményezte. Az utóbbi évtizedekben a kecskék számának csökkenésével, s az egyes állatok becsének növekedésével már egyre ritkábban hajtották ki a vemhes állatot, s takarmányát is dúsították: több darát, abrakot kapott, mint a meddő állat. Az elles után gondosan ügyeltek arra, hogy az állat a poklát, pokláját (placenta) meg ne egye. Elvették alóla, s általában a trágyadombon ásták el. Az első tej neve a kecskénél is pectej vagy gulászta (az utóbbi elnevezés főként az északkeleti országrészen fordul elő). Ezt vagy 48 Vö.: Viga Gy., 1977. 317. 49 Sgy. Szelevény (Szolnok megye), Kéleshalom (Bács-Kiskun megye). Paládi-Kovács A. által idézett adatok szerint ez az eljárás országszerte ismeretes, Tálasi I. szerint megegyezik a török népek hasonló eljárásaival. Vö.: Paládi-Kovács A., 1965. 118. (Jegyzetek.) 50 Sgy. Taktaszada (Borsod-A.-Z. megye). 51 Sgy. Tiszainoka (Szolnok megye). 5* 67