Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)
a földre fejték, vagy kifejték edénybe , s magával az állattal itatták meg, de nem engedték, hogy a fiatal kecske szopja ki. Csak ennek kifejése után engedték a gidát az anyja alá. Ha az elles közben az anyaállat elpusztult, akkor a gidát elajándékozták, vagy tehéntejen nevelték fel. Ha a kecske több gidát ellett, általában csak egyet hagytak meg, a másikat, illetve a többit (3-as, 4-es elles is előfordult) elajándékozták. Mivel a kecsketartás fő haszna a tej volt, ezért a kiskecskét igyekeztek mielőbb elválasztani az anyjától. Az elválasztás idejét nem kötötték naptári eseményhez, csupán Aggtelekről van adatunk arra, hogy mindig Zsófia napkor (május 15.) választották el a gidákat. Hat-nyolchetes kor volt országszerte a választás ideje. A bak gidákat, illetve a levágásra szánt jerkéket ekkor volt szokás levágni, a felnevelésre szánt állatokat pedig — különféle módon — igyekeztek leszoktatni a szopásról. Az elválasztásnak többféle módja is lehetett, az egyes eljárások egy-egy településen belül is váltották egymást. Kéleshalmon (Bács-Kiskun megye) külön gidanyájba. hajtották az elválasztásra szánt állatokat. 52 Gyakoribb volt ennél, s az egész ország területén elterjedt, hogy a fiatal kecskét valamilyen módon külön zárták, elkülönítették az anyjától. Vagy pányván külön kötötték tőle, vagy nappalra az ólba zárták a fiatal állatot, s csak az anyját hajtották a legelőre. Az elválasztás ezekben az esetekben fokozatosan történt. Kezdetben az egész tej a fiatal állaté volt. Néhány hét után már kifejték az egyik csecset, s a gida a másikból szopott. Ekkor még naponta kétszer engedték az anyja alá, később már csak egyszer. Végül teljesen kifejték a tejet, elválasztották a gidát, nem engedték szopni. Nem nagyon szerették azonban ezt az eljárást, mert a két állat sokáig „bőgte egymást". Elterjedt volt Szolnok megyei és Bács-Kiskun megyei kecsketartó gazdáknál, hogy néhány hétre kicserélték egymás között választásra szánt állataikat. Az elválasztás így gyorsabb volt, mert az idegen anyaállat nemigen engedte közel magához a gidát, „elrúgta magától". Ennek az elválasztásnak sajátos gyakorlata alakult ki az Aggteleki-karsztvidék falvaiban, ahol a szomszédos falvak pásztorai kicserélték egymás között a választásra szánt állatokat, vagy maguk a gazdák bízták rá gidáikat valamely szomszédos falu pásztorára. 53 Érdekessége a dolognak, hogy mindig visszavitték, visszar,i Sgy. Az emlékezet szerint az eljárás az ország más területein is szo kás lehetett. 53 Vö.: Viga Gy., 1977. 317—318. 88
