Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

mányszéknek, hogy ,.A kecsketartás. . . termő és nevelődő erdős helyeken semmi szín alatt meg ne engedtessék; hanem a szegénységre való nézve, akiknek csak annyi tehetsége nincsen, hogy egy tehenet tartsanak, azoknak megengedtetik, hogy egy-két kecskét legeltessenek a szabad mezőn."

21 1802-ben Háromszék megye elöljárósága elrendeli, hogy „. .. egy ember 10 kecskénél többet a Fekete-erdőben is, közönséges falu helyén ne tarthasson, bent pedig a faluban négyei; aki pedig többet tartani szándékoznék, helyet árendáljon élelmekre. Idegen kecskét bevinni keményen tilalmaztassék . . ."

22 Felső-Fejér megye elöljárósága 1804-ben úgy határoz, hogy „A kecskék legelése ... csak a megállapodott szálas erdőben engedtessék meg, ott is úgy, hogy a kecskepásztoroknak az erdőkre fejszékkel járni szabad legyen."

23 Ügy tűnik, hogy a kultúra magasabb szintű megnyilvánulásai azokra a helyekre szorítják a kecsketartást, amelyeket másként nem lehet hasznosítani. 1803-ban, mikor Alsó-Fejér megye megtiltja a kecskék erdei legeltetését, jelzi, hogy nem vonatkozik a rendelet havasi és kősziklás helyekre, ahol az erdőknek egyébként kevesebb hasznát leheine venni.

24 Máramaros megye úgy határoz, hogy a szegényebbekre való tekintettel „ .. . A kecsketartás mindazért, mivel az ő élelmeknek legfőbb articulusát teszi, mind pedig azért, mivel ezen.. . határban sok kopasz, terméketlen és másféle marhák által járhatatlan, s hozzáférhetetlen, és így kecsketartás nélkül használhatatlan havasok és .. . erdők vágynak, megengedtetvén azoknak mostani téli legeltetése... A kecskéknek nyári legelésére nézve pedig határoztatott, hogy azok a szokott legelőkön, a juhokkal járjanak .. ."

25 Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy kecsketartást, mint az extenzív állattartás egyik megnyilvánulását a gazdálkodás színvonalának, s a kultúra általános szintjének emelkedése szorította háttérbe. Az utóbbi adatok azt is jelzik, hogy a kecskét, mely egyébként is a magasabb térszínek állata, a gazdálkodás színvonalának emelkedése kényszerítette a legmagasabb földrajzi zónákba, ahol még állattartás egyáltalán lehetséges. Bár a probléma szélesebb körű elemzéséhez több adatra lenne szükség, a kecsketartás kapcsán feltételezhető, hogy az egész magashegyi állattartás szociális és geográfiai kényszer, viszonylag késői képződmény, melyben — ha átté2i Tagányi K., 1896. II. 770. skk. 22 Tagányi K., 1896. II. 796—797. 23 Herman O., 1909. 336. » Tagányi K., 1896. II. 840. 23 Tagányi K.

( 1896. III. 176. 3 33