Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

telesen is —, szerepet játszik az alacsonyabb térszínek kulturális színvonala, mely geográfiai értelemben is a kultúra peremterületeire szorítja annak alacsonyabb rendű megnyilvánulásait."

26 Az 1807. évi, XXI. te, az első részletes erdőtörvényünk kitiltotta az erdőkből a kecsketartást, csupán azt engedélyezte a pásztoroknak," hogy vihar elől az erdőbe hajtsák állataikat.

27 Számos nyoma lelhető fel a kecskék téli legeltetésének, melyek arra utalnak, hogy ezzel az állattal való bánásmód a legtovább őrizte az extenzív állattartás hagyományait. A kecske teleltetésének módja alkalmanként szinte súrolja azt a határt, ameddig még tudatos tenyésztésről beszélhetünk. A kecske téli legeltetése régen általános lehetett. A túróci prépostság falvairól említik a XVI. század végén, hogy azok a vlachok, akik téli időben juhokat és kecskéket legeltettek, pünkösdkor huszadot adtak a prépostságnak.

28 Az erdélyi főkormányszék 1767-ben úgy rendelkezett, hogy „Ha őszkor vagy télen legelők és takarmány hiánya miatt a kecskék másképp nem táplálhatok, a kecskenyájak legeljenek a cserjések, harasztok és csalitokban." A székelyföldi Zalánfalva gyűlése 1776-ban elrendeli, hogy ,,... a Juh és Káprák az erdőre nem mehessen(ek), míg a sertések a makkról haza nem jőnek .. ."

2

'

J Egy XVIII. század végi, beregi adat szerint, a földesúr tiszaadonyi kecskenyáját a mintegy 20 km-re levő Mezőkaszony erdejében teleltették.

30 Dolha vidékén a kecskéket télen is kihajtották legeltetni, rügyet enni. A pásztor (kozárj) ilyenkor levágta a fák ágait, úgy etette az állatokat.

31 A tordai hasadék barlangjaiban is teleltek juhok és kecskék. A hó leestéig az állatok a falu határát járták, hóesés után hajtották őket a hasadékba, ahol a nyárról maradt száraz füvet legelték, gyakran a lábukkal kaparva ki a táplálékot a hó alól. Az éjszakákat a barlangokba rekesztve töltötték, csak a legnagyobb hideg és hó idején hajtották őket a faluba.

32 A bakonyi pásztorok a kecskét februárban szerették elletni, így az elles néha a havon történt meg. Ez idő tájt a kiecskés zsákot hordott magával, s ha az anyaállat felnyalta a fiát, beletette azt a zsákba, s este hazavíve, átadta a gazdájának.

33 A Lengyel-Kárpátokban a kecskéket — miután a többi állatot a falvak óljaiba 20 Vö.: Berezowski, L. 1959. 79. skk. 21 Takács I., 1970. 164. skk. » Takáts S., 1915. 302. -"

J Herman O., 1909. 286.; Imreh I., 1959. 167. 30 Csiszár Árpád szíves közlése. 31 Sztripszky H.—Bilák I., 1915. 147. 32 Nyárády E. Gy., munkáját idézi: Gunda B., 1962. 448. 33 Tálasi I., 1939. 24. 34