Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

kázmér elöljárósága a juhászokat és a kecskéseket inti, akik „. . . marhájok számára az erdőt vágnák .. ."

13 Munkács 1700-ban kelt rendtartása említi a kecskékkel kapcsolatban, hogy ,,. .. az ilyen marhák szükségire való gallylevágás meg nem engedtetik. Hanem a földről amit elér a marha, azzal elégedjék. Az erdőispánok a gallylevágásért 12 forint bírságot szedjenek."

u A tiltásoknak aligha volt foganatja. I. Lipót nyílt parancsában (1700) arról is nyilatkozik, hogy bár régen tiltva van a kecskék erdei legeltetése, „... mégis alázatos jelentést vettünk, hogy a tilalom különösen Selmecbánya körül, nem tartatik meg, hogy ott a juhászok (Wallachen) kecskék és nagy számú aprómarha behajtásával és számos fának döntésével nagy károkat okoznak."

15 1744-ben a jezsuiták aranyosi birtokukon 12 forint terhe alatt tiltják a kecskés emberek számára a favágást.

1

" 1749-ben, Peselnek falu (Felső-Fejér megye) egyaránt tiltja az erdőkből a szénégetőket, seprűkötőket és juhokkal, kecskékkel járókat.

17 Egy 1771-ben kelt, Mosón megyei irat jelzi azt, hogy azért szükséges az erdei legeltetés, mert kicsiny lévén a falu határa, a lakosoknak marháikat anélkül el kellene adni.

18 Ügy tűnik, hogy — fafaj táktól függően — nem egyformán vonatkozott a tilalom minden erdőre. Egy 1788-as hosszúmezői (Máramaros megye) per kapcsán a kecskepásztorok azt vallják, hogy „... nem vágták a tölgyfákat ... azt pedig mindnyájan megvallják, hogy bikkfákat vágtak ... mert annak sohasem volt tilalma."

19 Ezekben a rendelkezésekben érezhetően két gondolat húzódik párhuzamosan végig a XVI. századtól egészen a már idézett, 1948-as rendeletig. Egyfelől az erdő és a vagyonos birtokok védelme a kecskék kártételétől, másfelől a szegényember, s a mostoha földrajzi feltételek között levő emberek létszükségletének, a kecsketartás létjogosultságának elismerése. Miközben tiltják az erdei legeltetést, s igyekeznek távoltartani az erdőktől a kecskéseket, baltás embereket,'

20 alkalmanként gondoskodnak a legeltetés megoldásáról. 1801ben, Kővár vidékén vizsgálták az erdők pusztulásának okát, melyet ,,... a sok kecsketartás és ... a szűk széna ideje alatt az eleven erdőnek való lenyesése. . ." okozott. Javasolják az Erdészeti Főkor13 Tagányi K., 1896. I. 46. M Takáts S., 1915. 316. ,5 Herman O., 1909. 254—255. 16 Tagányi K., 1896. II. 18. 17 Tagányi K., 1896. II. 100. 18 Herman O., 1909. 294. 19 Tagányi K., 1896. II. 599. w Tagányi K., 1896. I. 464.; II. 867. stb. 32