Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

ÖSSZEFOGLALÁS Ez a dolgozat a paraszti állattartás egy kevéssé jelentős problémájának, a magyarság népi kecsketartásának feltárását tűzte célul. Néprajzi kutatásunk eddig meglehetősen elhanyagolta azoknak az állatoknak a vizsgálatát, amelyek nem játszottak meghatározó szerepet népünk életmódjában, s hagyott éppen ezért figyelmen kívül egy — véleményünk szerint nem lényegtelen — problémát: hogy ti. a nagy volumenű állattartás kísérőjeként, kis számban jelenlevő állatok mikor, hogyan és miért kaptak szerepet a paraszti életmódban, hogyan kapcsolódtak, milyen szabad teret töltöttek ki a paraszti gazdálkodás szerkezetében, valamint milyen elemekből épült fel kultúrájuk, ha egyáltalán ilyenről beszélni lehet. Pedig ezek a kérdések feltétlenül kínálkoznak, ha a gazdálkodás, konkrétan az állattartás domináns vonulatait kutatja valaki, hiszen a másik oldalát, szinte matematikai „próbáját" jelentik az említett vizsgálatnak: pl. mikor, miért, s hogyan játszott szerepet a bivaly és a kecske tartása — a szarvasmarhatartás mellett — a parasztság kezén, illetve hogyan és miért volt szerepe a szamár tartásának jelentős lótartással bíró népünknél stb. Ezen problémák megválaszolása véleményem szerint a néprajz sokkal lényegesebb kérdéseit érinti annál, mint amilyen szerepet az említett állatok a népi kultúrában játszottak. Mivel néprajzi kutatásunk elsődleges módszere a szóbeli hagyomány gyűjtése, ezért a tartásmód és a haszonvétel kérdései voltak viszonylag könnyen megválaszolhatók, melyeknek történeti mélységet igyekeztem adni a históriai és nyelvi források megszólaltatásával, s általános érvényt a környező és távoli népek néprajzi analógiái segítségével. Mivel a dolgozat minden téma kapcsán igyekezett végigjárni az általánosítás lehetőségeit, ezért az összefoglalásban nem tartom indokoltnak valamennyi kérdés újrafeltevését, inkább csak néhány, fontosnak ítélt dolog exponálására törekszem. Csak a részletes tárgyalásnál nem idézett irodalmi adatokra hivatkozom. 1. A kecske a legkorábban domesztikált háziállatok egyike. Számottevő szerepe lehetett a neolitikum idején, a mezőgazdasági 127