Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

létéből származnak. Tehát a recens adatok a jelzett állattartó kultúrák „örököseként", azok pótlására megjelenőként tüntetik fel mai hazánk területén a kecsketartást, mely mintegy adaptálta a korábbi állattartó kultúra elemeit. A kecsketartás rendszerének elemei régiónként váltakoznak a tartásmód táji típusaihoz igazodva, és erősen befolyásolja őket a kecsketartó gazdaságok szociális színvonala is. Hasonló képet mutat a környező népek kecsketartása, illetve tejkultúrája is. A kecsketejnek más állatok tejével összekeverése máshol is elterjedt. A Lengyel-Kárpátokban a kecsketejet önmagában csak a legszegényebbek, a csak kecskét tartók használták fel. A jobbmódúak vagy a tehén-, vagy a juhtejjel keverték össze — a végtermék céljainak megfelelően —, de alkalmanként összevegyítették mindhárom tejfajtát is.

39 A különféle állatok tejének összekeverése azonban nemcsak kárpáti szokás, a kulturális fejlődés alacsony fokán álló népeknél általánosan előfordul.

40 A fentebb már említett erdélyi, moldvai, havasalföldi adatok jelzik a két állatfaj közös tartását, tejük közös feldolgozását. Ügy tűnik, hogy az ország egykori északkeleti peremterületén a kecsketartás és haszonvétele lényegében összeforrt a vidék juhászatával. Ezt a Felvidék vlachjogú pásztoraitól kezdve a máramarosi románságon és ruténságon át a Székelyföld közös juh-kecskeesztenákon zajló közösségi tejgazdálkodásáig, s a dél-erdélyi területek vándorpásztoraiig igazolják történeti-néprajzi adatok/'

1 Közösen dolgozták fel a juh és a kecske tejét a román pásztorok, Szlovénia alpi területének pásztorai, s hosszasan sorolhatnánk a példákat Afganisztán nomádjain át Afrika tuareg törzseiig.

42 Ügy tűnik, hogy nincs lényeges eltérés a kecske, illetve a juh tejéből elkészített termékek között sem. Az Északi-Kárpátokban tavasszal vagy erjesztett túrót csináltak a tejből, amit később brindzává dolgoztak fel, vagy lefölözve vajat köpültek belőle, s a visszamaradt írót savanyútejként fogyasztották. Nyáridőben bacsuknak adták ki a kecskét tartásra, akik jobban fizettek érte, mint a juhért (pl. a két világháború közötti időszakban a Dunajec és a Poprád közötti bacsuk egy birkáért 10 font, egy kecskéért 15 font sajtot adtak). A szállásokon a bacsuk túrót, sajtot készítettek a vegyes 39 Kowalska-Lewicka, A. 1972. 141. '*° Kowalska-Lewicka, A. 1972. 144. 41 A teljesség igénye nélkül: Takáts S., 1915.; Roska M., 1943.; Sztripszki H.—Bilák I., 1906.; Földes L., 1961.; Földes L., 1968. stb. részletesen lásd a Táji típusok fejezetnél. « Novak, V. 1961. 654.; Dunäre, N. 1969. 605.; Ferdinand, K. 1969. 150.; Nicolaisen, J. 1969. 161—162. 109