Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

gomolya és a sajt kifejezés, a kettőt együtt használják, sőt él a gomolyasajt elnevezés is. Paládi-Kovács Attila felhívta a figyelmet arra, hogy a keleti palócoknál a sajt a juhászok, a gomolya a parasztok nyelvében él,

33 s jelezte, hogy a gömöri pásztorkodás már nem ismeri a gomolya szót.

34 Korábban már utaltunk rá, hogy a gomolya, gömölye — a Tiszazug falvaiban — oltó nélküli, s főleg tehéntejből készült termék neve, szemben a juhtejből, oltóval előállított sajttal. Ez tágabb keretek között is igazolni látszik, hogy a gomolya a parasztemberek tehéntejre alapozott tejkultúrájának oltó nélküli készítménye lehetett, míg a sajt eredetileg a juhászat tej kultúrájában foglalhatott helyet.

33 A kecskesajtot népünk fogyasztotta frissen, kenyérrel, esetleg hagymával, megszikkasztva reszelték tésztára is. A Kiskunságból egy sajátos sajtféleség fogyasztására van adatunk, melyet szintén készítettek a kecske tejéből is. A hagyományos módon előállított sajtot nyáron dézsába, cserépfazékba tették, s letakarva hagyták érni egészen addig, amíg az magától összeesett, s megtermett benne a sajtkukac. Ezután kenyérre kenve fogyasztották. Adatközlőm szerint a pásztorok étele volt, a parasztok és az asszonyok határozottan idegenkedtek tőle.

36 33 Paládi-Kovács A., 1965. 139. 34 Paládi-Kovács A., 1977. 404. 35 Mindez természetesen csak az egész tejkultúra alapos feltárasavai lenne megválaszolható. 36 Sgy. Kunszállás (Bács-Kiskun megye). 107