Viga Gyula: Népi kecsketartás Magyarországon (Borsodi Kismonográfiák 12. Miskolc, 1981)

A háziasítás során a kecskén létrejött változások nem olyan sokfélék, mint pl. a juh esetében, s nem döntőek a későbbi hasznosítás szempontjából. A domesztikáció későbbi következménye a szarvatlanság kialakulása, a szőr tarkasága, s csupán kis mértékben terjedtek el a gyapjas kecskék, melyek közül az angóra az egyetlen kitenyésztett fajta. Feltételezhető viszont, hogy a kecske volt az első állat, melyet az ember fejesre befogott.

7 Az európai állattartás is azokkal a háziállatokkal — főleg juhokkal és kecskékkel — indult mjeg, melyek az i. e. VII. évezredben a thesszáliai neolitikumban Délnyugat-Ázsiából a Balkán területére kerültek. Innen rajzottak szét a neolitikus kultúrák révén észak-északnyugati irányban.

8 Jelentős volt a kecske a neolitikum idején a Kárpát-medencébe érkező népek háziállat-faunájában is. Mivel azonban e területen nem tudták az alapanyag hiányában —• helyi háziasítással — szaporítani, ezért jelentőségét hamar elveszítette. Bár a rézkori és bronzkori bevándorlók újabb lökést adtak a juh- és kecsketartásnak, e két állatfaj — főleg a mérsékelt övi Európa földrajzi és klimatikus viszonyai miatt — a szarvasmarhatartás jelentősége mögé szorult vissza.

9 Jelentős mozgás történik a kecsketartásban és kecskeállományban a római birodalom korában, amikor az importált római kecskék még Európa olyan területeire is eljutnak, amelyek nem voltak a birodalom fennhatósága alatt.

10 Az ókori kultúrák sokféle módon hasznosították — főleg a Közel-Keleten és Afrikában — a kecskét. Húsát, tejét fogyasztották, terhet vontattak vele, s talán igázásra is alkalmazták, szárított trágyájával fűtöttek. Szőréből ruha lett, bőréből vizes- és borostömlő.

11 A kecsketartásban is — hasonlóan a többi állathoz — érezhető hanyatlás követte a római birodalom bukását. Érdemes megjegyezni, hogy a római állam volt az, ahol először intézkedést tettek a kecsketartás visszaszorítására. Varró M. T. „A mezőgazdaságról" című munkájában leírja, hogy a birtokok bérbeadásáról szóló szerződésekben gyakran ki szokták kötni, hogy a bérlő kecskegidát ne legeltethessen a birtokon, mivel az állat kárt tesz a művelt földön.

12 Ez a felfogás évezredeken végigköveti a kecsketartást, tükrözi az extenzív állattartás — különösen a kártékony kecske — és a tudatos mezőgazdálkodás érdekellentétét. 7 Bökönyi S., 1974. 193—194. 8 Bökönyi S., 1968. 327. 9 Bökönyi S„ 1968. 327—328.; Matolcsi J., 1975. 25. 10 Bökönyi S., 1974. 196—198. 11 Petzsch, H., 1969. 416. n Varró, M. T., 1971. 287. (Kun József ford.) 9