Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

inknek is — berendezése 1620-ban csak asztalból és két lóoából állt, de 1644-ben már hét padszéket is összeírtak benne. Kályhájáról előbb azt írták, hogy zöld, később azt, hogy fehér csempékből rakott, tehát időközben újra cserélték. 1665-ben árnyékszéket is említenek itt. Ebből a helyiségből nyílt egy boltozatos terem („középső bolt", „boltos ház"), mely az összes leírás szerint, jól berendezett és valószínűleg mindvégig lakható volt. Ezt az épületszárny nyugat felé szomszédos helyiségével azonosítjuk, melynek pincerészét tártuk fel. Itt nagy mennyiségű, boltozatból származó tégla kferült elő, valamint az inventáriumokban is szereplő zöldmázas csempékből rakott kívülfűtős kályha töredékei (52. kép). A terem berendezése kezdetben festett, négyszögű asztalból, lócákból és fogasokból állt, később kerek asztalt, karszékeket, padszékeket, festett nyoszolyát, deszkarekeszt, fogast, farámát láttak itt az összeírok. A boltozatos szobából a „szenes házba" lehetett jutni, itt volt „egy szen'elő hely, kő kemencés", tehát ebből az előtérből fűtötték a boltos terem kályháját. A helyiségből — ahol hordókat, fatányérokat is tároltak — árnyékszék is nyílt. Valószínű, hogy ez a szoba a ma is magasan álló nyugati falvastagítás belső oldalán helyezkedett el, de ennek a résznek a pontos alaprajzát még nem sikerült felderítenünk. Szomszédos volt vele a vár egyik reprezentatív helyisége: a „felső ebédlő palota", melyhez kívülről — talán az említett külső folyosóról — falépcsőn lehetett feljutni. Itt tehát szintkülönbség lehetett a helyiségek között, de ez az építéstörténeti megfigyeléseink alapján érthető: az ebédlőpalota a vár délnyugati sarkában, a legrégebbinek tartott épületrészben helyezkedhetett el. Ebben az esetben e helyiség azóta már leomlott árnyékszéke látszik egy múlt századi ábrázoláson (3. és 44. kép). Az ugyancsak zöld kályhával fűtött terem berendezésbe 1644-ben fehér asztalból, két zöld karszékből, egy fehér karszékből, egy kétszemélyes, karnélküli „székből", két nyoszolyából, valmint ruhatartó rámákból és fogasból állt, s ekkor már itt függött Báthori Gábor képmása, melyet 1620-ban még a deákház emeletén láttunk. 1665-ben még egy ötrészes, ajtós, falba épített almáriumról is értesülünk. Nagy valószínűséggel azonosíthatók az eredetileg ugyancsak reprezentatív rendeltetésű helyiségek a déli palotaszárnyban is, mely helyszíni megfigyeléseink szerint, csak pincére és földszintre tagolódott. A keleti, szélső helyiség — melynek zárófalát még nem tudtuk pontosan meghatározni — 1665-ben már annyira rossz állapotban volt, hogy „puszta palota" néven említik. De korábban sem volt már lakható, 1620-ban kifejezetten terményraktárnak használták: hatalmas mennyiségű liszt, zab, búza, árpa, komló sze85