Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

57. kép. Virágdíszes tányér (fotó Kováts Tibor) melynek nyomai néhol ma is látszanak. Benne egy padlásos pince és egy „négy lóra való" istálló állt. A század közepén már mindkettő elég rossz állapotban lehetett, a pincében korábban néhány hordó sört, később pedig bort tartottak. Valószínű, hogy ennek a pincének beszakadt maradványa látható a várromokhoz vezető út keleti oldalán — a ma is „Párkányrét"-nek nevezett terület szélén. 1644-ben még egy pincét is összeírtak ezen a részen. Igen rossz állapotban volt 1665-ben a palánk bejáratánál álló „drabant ház", az őrség fából készült, tapasztott falú házacskája is. A palánktól falépcső vezetett fel a várhoz. Nem tudjuk, hogy ez pontosan honnan indult, vajon csak a ma is meglevő, a sziklába vágott lépcsőfokokat burkolták-e fával, vagy már az út alsó részén is falépcső könnyítette-e meg a közlekedést. Az sem derül ki a leírásokból, hogy az út melyik oldalán helyezkedett el a kerített vadaskert, ahol 1620-ban 11 szarvast számláltak össze. A várkapu bonyolult védelmi rendszeréről az 1665-ben felvett összeírás számol be a legrészletesebben. Eszerint a falépcső végénél egy valószínűleg teljesen fából készült védőmű helyezkedett el, kétszárnyas kapuval, melyet egy „vas sarkon forduló emelcsős kapucska", azaz egy kisebb felvonóhíd védett. Csak ezután következett maga az ötszögű kapubástya, ennek egy régebbi, valószínűleg az előbbitől eltérő szerkezetű felvonóhíd ja volt. Egy lakat, két retesz és egy, a működtetéséhez szükséges lánc tartozott hozzá. Ez utóbbi nyomát a kapu szemöldökrészén ma is megfigyelhetjük. A vár ü ni