Feld István - Juan Cabello: A füzéri vár (Borsodi Kismonográfiák 11. Miskolc, 1980)

Kőfallal védett várakat a 11—12. században még a király is keveset építhetett, ezek nagyobb számban csak a 13. században ter­jedtek el. Ez azzal magyarázható, hogy egyrészt építésük összeha­sonlíthatatlanul többe került, mint a sáncváraké; egy kővár eme­léséhez olyan jelentős bevételekre és birtokokra volt szükség, mely ekkor az uralkodón kívül, csak igen keveseknek állt a rendelkezé­sére. Szerepet játszhatott ebben a lakás- és védelmi igények ala­csony volta is, de legfőképpen az, hogy a kőfalak védte vár sokkal nehezebben lett volna bevehető, s így birtokosa bárkivel dacolha­tott volna. Valószínű tehát, hogy mindaddig, amíg a nagy föld­birtokokon nyugvó királyi hatalom elég erős volt, a földesúri osz­tály nem kapott engedélyt kővárak építésére. Hogy néhány nagyobb úr és nemzetség már viszonylag korán képes volt ilyen épületeket emelni, azt az általuk emeltetett nagy nemzetségi monostorok való­színűsítik. A 13. század elejétől azonban megrendült a központi hatalom, hatalmas földterületek jutottak magánkézre. A nemzetségi birto­kaikat ekkoriban megosztó feudális urak egyre szélesebb köre szá­mára nyílt meg a lehetőség kőfallal övezett vár építésére. Ehhez párosult a kényelmesebb, tartósabb, biztoságosabb lakhelyre való egyre nagyobb igény, de legfőképpen az a felismerés, hogy e várak az eddiginél jóval nagyobb hatalmat jelentenek egyre többre vá­gyó tulajdonosaiknak. II. Endre — kezdetben bizonyára a leghatal­masabb, az ország vezetésében részt vevő — főurak és ríemzetsé­geik törekvését még azzal is elősegítette, hogy nem csupán enge­délyezte a várépítést, de számos királyi várat is eladományozott. Fia, IV. Béla kezdetben apjával ellentétes politikát kísérelt meg folytatni. Azonban a tatárjárás után — az ország védelmének erő­sítésére — maga is nagy számban adott birtokokat és várépítésre alkalmas helyeket mindazoknak, akiknek erre „a szükséges isme­retük és lehetőségük" megvolt. így hamarosan kővárak egész sorát mondhatta magáénak az ekkor kialakuló nemesség. De ezek végül is elsősorban nem az ország védelmét szolgálták — kis területük miatt a környék lakosságát általában be sem tudták fogadni —, hanem, mint az 1241 előtt épültek, birtokosaik hatalmát erősítették. Épp a hatalom volt a meghatározója ezeknek a gyakran „lo­vagváraknak" nevezett, jellegzetes középkori váraknak. A várúr hatalmát szolgálták egyrészt jobbágyai felett, de másrészt másokkal •— a többi birtokossal, sőt, az uralkodóval — szemben, azaz politi­kai súlyt, tekintélyt biztosítottak számára az országban. Az okle­velek szóhasználata szerint, „maguk és vagyonuk" védelmére emel­tek várat a nemesek, a vár volt a földesúr székhelye, itt lakott, itt tartotta maga ós birtokai védelmére a katonaságát, amellyel azután 11

Next

/
Thumbnails
Contents