Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

— elméletileg — a Hernád-nagyságrendű folyók halászatát jellemzik. Az archaikus fogási módok mindegyike általánosan elterjedt a Kárpát-medencében, bármilyen jellegű is a rendelkezésre álló halászó víz. De, mert az „elemi gondolatokat" következetesen hozzáigazították a lehetőségekhez, a megjelenés formáinak a vízrajzi viszonyok alapján elkülöníthető karakterisztikus változatai is kialakultak. Kézzel fogták az iszapos fenekű, leapadt ártéri vízállásokban a halat, előbb taposgálással kavarván fel az iszapot.

30 A hegyi patakok átlátszó vizében a kövek, gyökerek alatt megbúvó halakat tapogatták ki.

/l0 A hernádi jukászásnak a hasonló vízmélységű (sőt: mélyebb) folyók — a Körösök, a Sió, a Tisza — vidékéről ismerjük közvetlen analógiáit.

41 Eziek a tapasztalati anyag részleteiben különböző fogási módok egyszersmind jelentőségükben is különböztek: más volt a helyük a halászati technika egészén belül. A Jád patak legfelső szakaszán — ahogyan azt Gunda Béla mintaszerűen dokumentálta — a kézzel fogás a legjellemzőbb, szinte egyedüli halászati mód/'

2 A szlovákiai patakokban — jóllehet Martinka J. azt is hangsúlyozza: általában nincs gazdasági jelentősége a kézzel való halfogásnak — helyenként olyan mennyiségeket fogtak ilyen módszerrel, hogy eladásra, illetve a maguk böjti szükségletét kielégítő szárításra is jutott belőle/'-' A haltaposás viszont (jóllehet esetenként feltűnően nagy mennyiségű volt a zsákmány) mindenütt az alkalmi halfogó „szegény emberek", fiatal fiúk, pásztorok próbálkozása volt, s rendszerint olyan tocsogókban, melyeknek a halászóvizek:

«» összefoglalóan: Gunda B., 1970. 235 (1. még: Ecsedi I., 1934. 138—139; Banner J., 1929. 53.) — A sekély vizű nádasokban azonban iszapkavarás nélkül, simogatással és tapogatással (a hegyi patakokban szokásoshoz hasonlóan) is fogták a halat: Nyárády M., 1938. 172—173. 40 Pl. Herman O., 1887. 333—334; Gunda B., 1966. 75. skk. — A hegyi patakokban közösen, hajtással kombinálva is fogták puszta kézzel a halat, amit — Herman O. Árva megyei adata nyomán — eleven cégeként tart számon az irodalom (Herman O., 1898. 676; Sztripszky H., 1902. 176—177.) 41 Pl. Banner J., 1929. 53—54; Diószegi A., 1956. 141. (Körösök); Györfíy I., 1933. 27—28. (Ipoly); Sólymos E., 1965. 90—91. (Sió); Csaba J., 1973. 161. (Rába mente). 42 Gunda B., 1966. 71. skk. 43 Martinka J., 1931. 79—80. — L. még Mjartan J., 1952. 117. (Deseő B., 1901. 19. a Kassa környéki patakokban kézzel halászó szlovák parasztokról ír, akik „kipusztítják" a pisztrángokat.) 52