Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

hez képest semmi értékük.

44 A folyók partmenti mély vizében sem ..halászok" fogták ugyan puszta kézzel a halat, de jellegzetes specializáció alakult ki. Mivel a huzamosabb víz alatt tartózkodás „virtuspróba" is, csak az átlagostól eltérő adottságú személyek vállalkoztak rá, s több helyütt már-már legendás hírük kerekedett/

15 Azt természetesen nem állítjuk, hogy a halfogással összekapcsolódott búvárteljesítmény — a Hernádon vagy másutt — az „elemi gondolat" megvalósítása. Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy az újabb kori próbálkozók nem feltétlenül a katonaságnál, a hajósoknál megszerzatt „adottságaikat" kamatoztatták, hiszen — rendszerint — úszni sem tudtak.

46 Az elmondottakból csak az következhet, hogy a Hernádban (eltekintve most a másutt is esetleges, a kedvező alkalmakat kihasználó kísérletekről) olyan jelentőségű volt a kézzel fogás lehetséges változata, mint a nagyobb vízmélység mellett mindenütt. Az adatok „tartalma" nyilván nem függetleníthető attól, hogy az átlagost meghaladó emberi képességnek már-már irreális a híre a paraszti közösségben. Az információk egy része tehát nem a kézzel való halfogás gazdasági jelentőségéről, inkább a különös esetek és jellemek „igaz" történetet indukáló hatásáról vallanak.

47 A vesszőkosarat — ahogy a Hernád mentén, másutt is — az értéktelen sekély vizekben használták az alkalmi halfogók.

48 A fogási mód — bármennyire is egyszerű — fejlett eszközökben megtestesülő alapelveket egyesít — a legelemibb szinten. Körülkerítik a felfedezett (vagy feltételezett) halfészket, elrekesztvén a. me^ 44 Egy orvhalász élménytörténetként mondotta el (Négyes, Borsod m., saját gyűjtés), hogy a véletlenül felfedezett ártéri tocsogóból egyszerre több mázsányi halat szedett ki, miután a falusi kondát megjártatta az iszapban. 45 Ilyen „vízi emberekről" még a Halászat c. szaklap is hírt adott (XV [1914] 71, 119.), a magam gyűjtési tapasztalatait tehát bízvást általánosíthatom. 46 Voltak azonban olyan búvárok is — pl. a Dunán —, akiknek „szolgálatait" igénybe vették a halászok (Unger E., 1939. 188—192; Sólymos E, 1965. 91.) 47 Hasonló ,,igaz" történetek szólnak az állatokkal végzett haltaposásról is. Kiss Lajos rétközi adatközlői, olykor fél-évszázadnyi távolságban az eseményektől, évre pontosan megmondták: mikor hajtották neki a csürhét egy-egy tónak (Kiss L., 1961. passim). A történettó alakulásban nyilván az egyszerű módszer és az irreálisan nagy eredmény ellentéte játszotta a legfőbb szerepet. *8 Pl. Ecsedi I.. 1934. 138; Nyárády M., 1938. 170; Kiss L., 1943. passim; Csaba J., 1973. 152—153. 53