Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

építeni. A meredek partba lépcsőzetesen bevájt ülőhelyek viszont hellyel-közzel ma is megvannak. Egy hernádnémeti halász által a partba vájt állást, s az itt folyó halászatot alaposan megfigyelhettük (16—17. kép), s tapasztalataink alapján az esetenként hiányos emlékanyagot is értelmezni tudjuk. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy az ülőhely az emelőerő növelését teszi lehetővé, így az állásról való csempelyezés és a viszonylag nagy méret szorosan összefügg egymással. Megfigyelhettük, hogy a bevájás lépcsőzetességének korántsem a vízhez való közeledés a legfőbb szerepe. A felső fokok egyiké a ült a halász, hátát megtámaszthatta, lábát pedig az alacsonyabb fokon nyugtathatta. Külön gondot fordított rá, hogy a hosszá hálórúd (a megfigyelt csempelynél 570 cm-es) végét kitámaszthassa, mert így „egykarú emelővé'' változott a nehéz háló. Hogy a rád bele ne fúródjon a talajba — csak akkor működhet „emelőkarként" — 40 cm-es keresztet kellett a végére csapolnia. Ha karral emelgetné a hálót — magyarázta — a kitámasztási pontnak a lábánál kellene lennie: csak így érné el a rudat. Gyakoribb volt azonban — halászunk is ezt alkalmazta — a kötéllel való emelgetés. Ilyenkor néhány lépcsőfokkal magasabban ült, hiszen nem markolta a rudat. A kötelet a kávák és a rúd találkozási pontjánál hurkolta át. Hogy könnyebb és biztosabb fogás legyen a kötélen, egymástól 40—50 cm-nyire mintegy 20 cm-es fadarabkákat is belekötött: ezeket markolta meg, ha magához akarta húzni a hálót. Vízbe eresztve a kávák végei a meder fenekén nyugodtak, a ferdén a víz fölött elnyúló rudat alig kellett tartani a kötéllel. Kiemeléskor — fokozatosan rövidítve, közelebb-közelebb fogva a kötelet — a rúd kávához kötözött végét a magasba emelte a halász, .s ezzel együtt magához is húzta a hálót. Ügy kellett elhelyezkednie az álíáson, hogy a függőlegesig megemelt rúd végéről lecsüngő háló a keze ügyébe kerüljön; ha ki akarja szedni a halat, ne kelljen felállnia és ellépnie. (Ha a víz fölé emelte a hálót, s látta, hogy nincs benne hal, nem emelte tovább: engedte vissza.) Hernádnémeti megfigyeléseink alapján bízvást általánosíthatunk: az ülőhely kialakításakor nem a kényelem volt a legfőbb szempont. A nagy méretű csempelyek folyamatos emelgetését csak így tudták megoldani! A rúd kitámasztása és a kötéllel való emelgetés — vagyis az egykarú emelő elvének kihasználása — szükségszerűen megkövetelte az állásról való halászatot, a méretnövelés és az állásról való halászat is összefügg tehát. 36