Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

13. kép: Nagyméretű csempely kézzel emelgetése (Gibárt — Szilágyi M. felv.) Az állandó csempelyező helyet természetesen nem ötletszerűen, nagyon is körültekintően választották ki. Olyan helyet kerestek, ahol viszonylag nagyobb valószínűsége volt a halmozgásnak. Ügy tartják, hogy a csendesebb, kevésbé sodró folyású víz alkalmasabb állandó helynek. Nem általánosíthatjuk adatunkat, de talán mégis hagyományt — emelőhálós halászatot segítő rekesztést — jelent egy bocsi halász megjegyezése: a csempelyező hely előtt csendesített is szoktak készíteni. Egy-két fatörzset a vízbe eresztettek, és gallyakat raktak rá. A halászóhely megválasztásának és kialakításának eredetileg valószínűleg sokrétű tapasztalati anyagát ennél részletesebben sajnos nem tudtuk megismerni. Erőkímélő, s mégis nagyobb eredményű a csempelyezés, ha a halász tudja, hogy „éppen most" kell emelnie. Vagyis érzékeli, ha hal úszik a háló fölé. A víz felszínén — ahogy a halászok mondják — észlelhetők ugyan apró, avatatlan szem számára észre sem vehető „jelek", ezek azonban csak a hal mozgásának valószínűsítésére elegendőek. Biztosabb az érzékelés, ha őrökkel szerelik fel a hálót. Ezt a megoldási módot a gesztelyiek, pereiek csak nagyon vázlatosan, a hernádbűdiek részletesebben tudták ismertetni (18. kép, a.). 37