Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

való egyéni halászatra is jogosította őket). A részesedésben kifejeződött, hogy a hálósok „halásznak" számítottak: a bérlőkre — és a közhálóra — általában 3—4 részt számítottak, a hálósokra egyegy részt. A hajtók — akiknek nem volt halászjegyük — és a ruhahordó gyerekek az értéktelenebb apróhalból részesedtek: az előbbiek egész részt, az utóbbiak fél részt kaptak belőle. A kisegítő feladatra vállalkozók „része" aligha haladta meg a család által egy alkalommal elfogyasztható mennyiséget, a „szegény emberek" mégis szívesen vállalkoztak az alkalmi — szórakozásnak is beillő — munkára. A meriszákkal, villáshálóval való közös halászat a Hernádmente néhány falujában a legjellegzetesebb halfogási mód volt. Mivel adataink csak az emlékezettel elérhető időszakra — tehát csak a XX. századra — vonatkoznak, nem tudhatjuk, hogy elterjedése határvonalának történeti következtetésekre alkalmat adó jelentőséget kell-e tulajdonítanunk. Perétől délre azonban nem emlékeztek ilyen eszközre, s a kisszerszámok valamilyen társítására, közös használatára sem. Emelőháló Az emelőhálót végig a Hernád mentén általánosan használják, s egységesen csempejnek nevezik. Azok is, akik a gyűjtő kérdésére előbb emelő(háló)nak, emelgető(háló)nak mondták, jól ismerik a csempej elnevezést, s azt is tudják, hogy ez a helyi neve a szerszámnak. A „hivatalosnak" érzett elnevezés azonban mindinkább terjed. A „névcserének" nyilván az az oka, hogy adatgyűjtésünk idején a jogilag elismert halfogás csak az emelőháló használatát jelenthette. Erre tudtak (a horgászjegynél valamivel magasabb évi díjért) engedélyt szerezni a sporthorgász egyesülettől. Mindazok, akik halásznak tartották magukat, s akiket a faluközösség is halászként ismert, legelőbb ezt emlegették „fő szerszámként". Csak beszélgetés közben derült ki: sérelmesnek érzik, hogy csupán ezzel az egyetlen szerszámmal halászhatnak. S kiderült az is*: ahol és amikor csak tehetik, módosítanak az „uniformizált" szerszámon, hogy ne csupán „szűrjék a vizet", de fogjanak is valamit. A módosítások egy része nem egészen legális, ha azonban régi halász tapasztalatokra lehet hivatkozni, bármiféle tilalom áthágását bocsánatos bűnnek érzik. Az „engedély" ellenére orvhalász mentalitással keresik tehát az emelőhálósok a nagyobb fogás lehetőségét: tessék-lássék alkalmazkodnak a horgászok diktálta szabályokhoz, de nem mondanak le a hagyományos tapasztalatokról. Ezért tudtunk viszonylag sokrétű anyagot rögzíteni. Azt azonban nem tudtuk 31