Szilágyi Miklós: A Hernád halászata (Borsodi Kismonográfiák 10. Miskolc, 1980)

minden esetben eldönteni, hogy a „csak régen, ma már nem" minősítésű részletek milyen mértékben tartozhatnak az élő — orvhalász — gyakorlathoz. Az emelőhálónak — így a hernádi csempelynék is — két keresztbe hajtott, megközelítően félkör alakú, rugalmas vesszőkáva jelenti a szerkezeti lényegét. Ennek alsó négy ágára négyzet alakú sima hálót feszítenek oly módon, hogy a háló szélét körben zsinegre szedik, s ezáltal maga a háló lefelé kissé öblösödő lesz. A kávák kereszteződéséhez pedig vízszintesen elnyúló rudat — nyelet — kötöznek. A nyél végét két kézzel megfogva, a partról meríti vízbe a halász a hálót, türelmesen vár, majd a háló fölött elúszó halakra számítva megemeli. Emeléskor a vizes fa és fonal, valamint a belekerült hal súlyától a rugalmas káva meghajlik, s a háló öblös, zsákszerű alakot vesz fel; ezért nem szökhet el a hal. Az egyenletes emelést azért tudják elérni, mert az átlósan kereszteződő kávák egyenletesen osztják el, s a négyzet képzeletbeli középpontja fölött összpontosítják a nyélre irányuló emelőerőt. Mivel az emelőhálós halász a „véletlenül" a háló fölé úszó halra számít, minden emelést biztos eredményűvé semmiképpen sem tehet. A fogás valószínűségét viszont növelheti. A legkézenfekvőbben úgy, hogy a háló méretét növeli. Ez a vesszőkáva teherbírásának és az emelőerőnek a függvénye, a háló növelésével együtt tehát a kávát és az emelés módját is meg kell változtatnia a halásznak. Még nagyobb valószínűségű a fogás, ha érzékelni tudja a halász, hogy hal úszott a háló fölé. Ehhez valamilyen kiegészítő tartozék — jelzőszerkezet — felszerelése szükséges, ami keresztezi az úszó hal útját. Az ilyen módosítások gyakorlati megoldásának módozatai jelentik a hernádi csempeh/ekkel kapcsolatos hagyományos tapasztalatokat. A módosítások révén vált eredményes eszközzé ez a háló-féle. A gyűjtésünk idején használt csempelyek hálómérete 4—9 négyzetméter között volt. Egy gibárti halász hálóját 265x265 centiméteresnek, egy hernádnémeti halászét 330x330 centiméteresnek mértük (t2. kép, a.). Mindkét méret hagyományosnak tekinthető. A múltra emlékezve is a viszonylag nagy méretű emelőhálókat tartották jellemzőnek adatközlőink, s elmondták azt is, hogy méretkülönbség mindig volt. így határozták meg a szokásos méreteket: „2—3—4 méteres volt kadrátban" (Hernádcéce); „7 és fél sukk, 8 sukk, 9 és fél sukk ... kadrátban" (azaz: kb. 237 cm, 252 cm, 300 cm — Sajóhidvég); ,,(a csempej) 60—65—70—75 szemes háló" (azaz — a szokásos 3 cm-es szemmérettel számolva — 180 cm, 195 cm, 210 cm; 225 cm egy oldala — Hernádbűd). Ezek a méretkülönbségek a megszokással, az egyénenként "-ytozó testi erővel könnyen :$2