Szabadfalvi József: A megyaszói festett asztalosmunkák 1735-ből (Borsodi Kismonográfiák 9. Miskolc, 1980)

mintegy tíz-tizenkettő szimmetrikus díszítésű, pontosabban megfogalmazva: egy képzeletbeli átlóval két, egymás tükörképét ábrázoló félre osztható (3. kép). Ez a kompozicionális megoldás általában jellemző az olaszkorsós mintájúakra is. A kimondottan szimmetrikusok közé a következők sorozhatok: 44., 45., 46., 47., 48., 49. tábla. Az átlós vonal vagy a két szemben levő oldal középpontjai között húzható. Néhány tábla viszont formalista jellegű (50., 51., 54. tábla). A deszkák között található néhány olyan, amelynek indás díszítménye a négy sarokból indított (55., 56. tábla), kettő amely két sarokból (57., 58. tábla) és kettőnek az igen egyszerűen megfogalmazott egyetlen ágból áll (59., 60. tábla). Idegennek tűnik a táblák között az 55-ös és valószínűleg a 24-es is, lehetséges, hogy ezek nem sorolhatók az eredetiek, az 1735-ben festettek közé. Valószínűnek tűnik, hogy másik is megkophatott vagy megrongálódhatott, s valamikor, legvalószínűbb, hogy az iratokban is említett 1800. évi restaurálás alkalmával átfestették. Így pl. átfestés nyomai látszottak a restaurálás előtt pl. a 44-es táblán. 30