Szabadfalvi József: A megyaszói festett asztalosmunkák 1735-ből (Borsodi Kismonográfiák 9. Miskolc, 1980)

A MENNYEZETDESZKÁK ORNAMENTIKÁI SAJÁTOSSÁGAI A megyaszói mennyezetdeszkák is alulról voltak felerősítve a templom gerendázatának alsó részére. Részben a felerősítést, részben az egyes táblák összeillesztését takarta el, valamint keretet is biztosított a sötét zöldre festett,

47 tenyérnyi széles deszkázat. Mindezek mellett a kazettaszerű hatását szolgálta a kompozícióknak a tábla szélével párhuzamos belső keretezése, valamint a táblák és a keret sarkait összekötő, jobbára a távlat hatását keltő, S alakú vonal. Mindkettő minden táblán meglátható. A táblák alapszíne, csupán néhány kivételével, fehér. Kék alapszínű a napot és a csillagos eget ábrázoló (5—6. tábla), részben a szöveges (1. tábla), valamint a 13. táblán közölt féldeszka alapszíne türkizkék, ill. okker a koszorún kívül. Az eget ábrázoló két tábla alapszíne ultramarin. A 19. képen közölt tábla rozettája ugyancsak türkizkék mezőben látható. A megyaszói táblák színvilágára a hideg és meleg színek egyensúlya jellemző. A hidegek közül a zöld, a melegek közül a vörös, illetve a mélybarna dominál. Az ornamentika levél és indamotívumai többnyire rézoxid zölddel festettek, olykor azonban — főleg az elvontabb kompozíció jú táblák esetében — ezt a szerepet az ultramarinkék is átveszi. A rézoxidzöld mellett gyakran előfordul annak egy türkizbe hajló árnyalata is. Az említett kéket és zöldet az ágmotívumok mellett virág vagy egyéb geometrikus mustra formájában is megjelennek. A vörösek általában tartózkodóak, kopott téglavörös formájá47 Szendrei i. m. 1904. 577. 31