Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

MEGJEGYZÉSEK A NÉPI TÁRSADALOMKUTATÁS EGY TERÜLETÉHEZ Bevezetés Lajos Árpád tanulmányához A nemesség és parasztság egymáshoz való viszonya történetünknek szinte évezredre visszanyúló témája. Mindebből társadalomfejlődésünk, kulturális rétegződésünk és hagyományaink alapján a néprajz, a népi társadalom kutatása szempontjából különös érdekű a kisnemesek úgyszólván paraszti életformájának megismerése. Erre nézve a közelmúlt évtizedekben is voltak észrevételek és tanulmányok, nagyobb számban a történettudomány kutatói, kisebb részben szociológusok és etnográfusok tollából. Ez utóbbiak közül a röviddel ezelőtt elhunyt Luby Margitot kell kiemelni, most pedig néhai Lajos Árpád hátrahagyott kéziratát adhatjuk közre. A történész Szabó István egyik tanulmánya átfogóan foglalkozott a nemesség középkori elemeivel, a fő-, közép- és kisnemesség rétegződés! kérdéseivel, átalakulásával, egyes famíliák kihalásával, osztódásával, elszegényedésével,

1 majd — számunkra kissé közelebb esőleg — A jobbágy megnemesítése című értekezésében

2 vizsgálja a jobbágynemesítések nagy korszakát a XVI—

XVII. században. Kiemeli például az 1630. évi harmadik nemesítési törvény erősen korlátozó jellegét, de rámutat arra is, hogy a XVIII—

XIX. század folyamán — változván a társadalom alkata —, a tömeges parasztnemesítések helyett, az új érdekeknek megfelelőleg más jellegű osztályrétegek és foglalkozásúak nemesítése kerül előtérbe.

3 Degré Alajos A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt a Dunántúlon című dolgozatában

4 megemlíti azt a már ismert tényt, hogy a nemesség a XVIII—

XIX. században — Lengyelországot kivéve —, Európában nálunk a legnagyobb létszámú, az ország lakosságának kb. 6%-a. Többségük azonban vagyontalan, a nagybirtokos arisztokrácián kívül kevés a középbirtokos (bene possessionatus), a nemesség óriási többsége saját személyes tulajdonú kisbirtokán élt, mely nemegyszer az egész jobbágyteleknél is kisebb, vagy pedig jobbágytelken gazdálkodott, viselve a földesúri terheket, esetleg zsellér, mezőgazdasági alkalmazott vagy egyéb. A parasztsorú nemesek egy része földesúr nélküli külön curialista faluban élt kis birtokán, vagy ha a falu egy része földesúri tulajdon volt, saját részeiken ugyanott elkülönülve, a maguk igazgatása alatt. Az 1720-as összeírás mintegy 1200 részben curialista falut említ, ami akkor is valószínűtlen, ha egyik-másik csak néhány 5