Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

,.Vajda, hegedűdnek némuljon zengése És a sarkantyúknak szűnjön meg pengése, Mert búcsúzasónknak most léiszen kezdése, Legyőnk csendesseégben, míg lészen véigzése." A cigány, ki közben elhallgatott, ez utolsó sor végén rövid tust húz A menyasszony nagy vőfélye most búcsúztatja a menyasszonyt: ,,A mátka búcsúzik eédes szüleitől, Szeretett szívbeli jóu testvéreitől, Szóulna ő de nem tud, latom bús arcáról, így hat eén mondom el, amit szíve gondol." E szakasz után a cigány ismét tust húz, a menyasszony nagyvőfélye iszik egy pohárral és rendre elmondja a búcsúzót a menyasszony nevében a hozzátartozóktól: „Kedves eédésanyam, mielőütt indulok, Zokogón szavamnál kebledre borulok, Kedves eédésanyam az isten éltessen, Hogy hosszú éltedet örömmel tölthessed." (Tus, a vőfély ismét egy pohárral iszik.) „Köszönöm jóu apám apai hűseéged, Hogy szeretett lányod te is felnevelted, Elhagyom man kedves apai hazadat, Hol töltöttem vidám lanynapjaimat." (Tus, pohár bor). „Kedves testvéreim, kik eddig voltatok, Most könnyes szemekkel körülöttem alítok. Az isten aldasat kérem tireatok, Hogy ti is méttalaljatok hű párotok." A megható elbúcsúzás után felkerekednek. Mielőtt elindulnának, a lányos ház felkendőzi a násznépet. A kendőket vállukra és derekukra ferdén tűzik fel. A vőlegény nagyvőfélye két hímzett kendőt kap, két karjára tűzik. így mennek a templomi esküvőre. Elöl megy a menyasszony, nagy vőfélye jobbján, karonfogva, utána a vőlegény, a karján a koszorús lánnyal, a többi násznép utánuk. A szülők otthon maradnak. Az esküvőre a vőlegény szülei sem mennek el. Esküvőre menet a násznép ismét dalol: „Barna (szőke) kislány, jóul gondold még magadot, Hova teszed lánykori boldogságod. Szuhafői gyöngyvirágos oltár előtt sírva leteszem, Eédésanyam lánya többé nem leszek." Az esketés után a menet elején, a vőlegény jobbján jön a menyasszony. A volegényes ház ajtajában már várakozik a vőlegény