Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

Jókedvükbe tréfás nóta is vegyül: „Micsoda falu ez? de sáros. Van-e benne szeép lány takaros? Ha nincs benne szeép lány takaros, Dűljeék össze az egész varos." (vagy: süllyedjen el) A menyasszonyos háznál hamar észreveszik a közeledőket. Tréfából bezárják az ajtót. A vőlegény násznépe kopogtat. Erre kinyitják az ajtót, de a menyasszony násznagya máris ravasz kérdést intéz a szószólóhoz: „— Minek gyöttek?" Erre azt kell válaszolni a szószólónak: ,,— Az ajtóunak!" Mert ha másként válaszol, nem engedik be addig a násznépet, míg a helyes választ a szószóló el nem találja. De most már szélesre nyitják az ajtót, s bemehetnek. A vőlegény vőfélye szavalni kezd: „Széréncseés jóu napot, öröm-vigasságot, Ággyeék az úristen nyájas mulatságot." Egyet lép, utána megint megáll, s így folytatja: „Itt gyön kis seregőnk, tehozzatok betér, Né feéljeték tőüle, hazatokba eltér. Nem mulat sokáig, hogy belepje a dér, Egy kevés időüre tőletek szállást kér." Erre a szószóló a menyasszony apjához fordul: ,,Ad-e szállást tehát házigazda uram? Keérdezi általam a vőülegény uram." Az apa szívesen válaszol: „— Adok, kedves vendeégeim." De a lánykiadó násznagy megkérdezi a szószólót: ,,— Van-e útlevelük?" Ilyenkor kéznél kell ám lenni egy üveg jó erős bundapálinkának. Elő is rántja a szószóló e szavakkal: ,,— Van nekőnk. Tessenek elolvasni!" Azzal átadja a menyasszonyos ház népének. Sorra húznak belőle, miközben a családapa asztalhoz ülteti a násznépet. „— Kerüljenek beljebb, kedves vendégeim." A kisvőfélyek, koszorús lányok a vendégségbe jött násznépnek felszolgálják az elmaradhatatlan csigalevest és töltött káposztát. Előkerül a bor, kalács is. Odakint megszólal a banda. A vőlegény azonban szeretné a menyasszonyát látni. A násznép vidám nótázására csak félig figyel. 51