Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

(apámuram), illetőleg az anyós asszonyozása (anyámasszony) nincs meg. Az idősebb nővér vagy nagynéni néném megszólítást kap. Unokatestvérek elnevezése: testvér-gyerekek, az édestestvéreké egytestvérek. A családban a gazda-elnevezés (legidősebb apáé vagy nagyapáé) nincs meg. A legöregebbek sem emlékeznek arra, hogy egy haj alatt (egy hajlékban) két-három család lakott volna. A férfiés asszonynép bizonyos elkülönülésének apró jelei megvannak. Jó idő esetén a férfinép külön a szabadban hál (csűrben, illetőleg az ól padlásán), az étkezésben is van valamelyest eltérés. A férfiak az asztal mellett, a nők a küszöbön étkeznek. Közös nagy tálból étkezésre azt a példát találtam, hogy a friss, szaggatott tésztát együtt, nagy tálból eszik a férfiak. Számbavehető földje, erdeje, szekere, lova csak a nemeseknek van. Van téli szánja is, melyet ugyancsak ló vontat, ekével, boronával is ő rendelkezik. Tejelő jószága a tehén. Van disznaja, s a gazdagabbaknak juhnyájuk. Cséplőgépe 2—3 nemesi családnak van. A földnélküli parti a fentiekkel nem rendelkezik. Tejelő jószága a kecske. Sok családnak nincs tehene. Télen a gyalogszánt használja, melyet ő házilag készít el. Kisebb munkaeszközök tekintetében (kapa, ásó, gereblye, villa, kasza, sarló, kézicsép, szőlőmívelő eszközök stb.) lényeges eltérés nincs, a szövés-fonás eszközei is egyeznek. Az aratáskor használatos gereblye, a brúgógereblye viszont csak a partiak eszköze. Nemes nem használja, csak a nála aratást vállaló parti. A nemes maga nem dolgozik. A munka nehezére a partit alkalmazza. A század első harmadában fő kizsákmányoló eszköze a szegődtetés volt, a gyalogembert mint kommenciós kocsist alkalmazta. Átadta kezelésbe a szekeret, lovat, ekét, boronát, hengerelőt (höndörgőt), a téli szánt. A parti kommenciós munka fejében kapott: 5—6 q búzát, 4—5 q gabonát (rozs, árpa), 20 kg zsírozót, 10 kg sót, tűzifát szükség szerint, 1 db választási malacot, napi 1 liter tejet, vagy tehentartást; ha a patrinak van tehene, szénát kap a jószágnak, kapások alá földet, 1 hold kukoricaföldet a sertésnek, 50—70 négyszögöl kenderföldet, egy öltözet ruhát. Egy-egy nemes egy vagy két partit fogad fel, földje és erdeje területe arányában. A parti átlag maximum 20 holdig bírja a mezei munkát, de ezen kívül erdőben is dolgozik. A mezei munkát — a kollektivizálásig fennmaradt — háromnyomásos földön végzik. A január—februári munka: trágyahordás, jószággondozás, favágás, eszközjavítás. A kora tavaszi hónapokban: tavaszi szántás, vetés, boronálás. Május—júniusban: ültetés, kapálás. Nyár derekán: hordás, forgató szántás. Kora ősszel: a vetés alá szántás, krumpliásás, kukoricatörés, betakarítás egy része. Késő ősszel az őszi mélyszántás, részint a kintmaradt kapások. Ezenkívül tavasztól őszig folyamatosan ment a szénakaszálás, fűkaszálás. a A decemberi munka hasonlatos a januári—februári munkához. A nemes maga is kiszekerezik a kocsissal a földekre, ahol elsősorban irányít, 33